10/03/2026
💖
A Chiron -Juno érkező energiájára: Azért mert elengeded, a szeretet nem múlik el. Talán soha nem is fog...
Hogy kell "elengedni"?
Sehogy. Régi téma ez.
Akik személyesen ismernek, vagy régebben jártak nálam konzultációkon, tudják: több életen át tartó vezeklést rónék arra, aki az "engedd el"-t terápiás megközelítéssel rakja a másik nyakába, s ezzel akarva-akaratlanul a bűntudatot is, amiért az nem tudja megtenni.
Hányszor halljuk ezt!...
Baráti jótanácsként, terápiás ál-bölcsességként, vagy egyszerűen olykor tényleg csak a miattunk aggódó környezettől kapjuk meg, hogy: engedd már el, mert tönkremész. Mi pedig ilyenkor csak belül állunk összerogyva...hogy nem tudjuk "megtenni".
Nincs köztünk olyan, akinek ne mondták volna már ezt. Majd álltunk kicsit sután, tehetetlenül. Nem ment. És belekerülhetünk emiatt akár egy önbántó hurokba is, amiben az "elengedés" vágyába való kapaszkodás, de az arra való képtelenség miatt, mi érezzük magunkat egyre nyomorultabbul.
Mert elengedni nem lehet.
Mert nem elengedni kell.
Az elengedés önmagában hordozza azt, hogy az nem lehet egy akaratlagos folyamat, mégis annak állítják be. Az elengedést sosem fogjuk úgy elérni, hogy el "akarunk" valamit engedni, oldunk, meditálunk, izzadunk, még pedig azért, mert amögött ezzel nem elfogadás van, hanem egy hárítás, amiben megszabadulni szeretnénk a fájdalomtól, hogy végre könnyebb legyen. Ezzel a látszat elengedéssel, ami igazából tagadásból és nem elfogadásból fakad, fenntartjuk épp azt, amit elengedni szeretnénk.
Elengedni nem kell, nem is lehet.
Az elengedés egy folyamat, nem pedig egy cselekvés.
Az elengedést elérni lehet, annak állapotába lehet kerülni, azzá lehet válni. De nem lehet tenni, csinálni, akarni, létrehozni, kierőszakolni. Ahogyan a szeretetet sem...energetikailag mindkettő egy passzív állapot. Vagy megtörténik, vagy nem. De erőltetni akarattal nem lehet.
Elengedni úgy lehet, ha az elfogadás felé indulunk magunkban. Elfogadni pedig akkor tudunk, ha eljutunk arra a pontra, hogy tudunk hinni abban, hogy minden úgy történik, ahogyan annak kell, akkor is, ha az nekünk fáj, nem jó, nem úgy akartuk.
Az elengedés nem tőlünk függ. Az majd megtörténik egy napon, amikor dolgoztunk azokon a dolgokon, amik akadályozzák az elfogadást.
Az elengedés egy eredmény, egy rezgés, amiben egy energetikai állapotot érünk el, amiben el tudjuk fogadni mindazt, amit megélünk - függetlenül attól, hogy az milyen előjelű.
Ha szeretsz valakit, akivel már látszólag vége van, vagy nem szeretnek viszont, vagy ki kellene már lépned belőle, de nem megy, és nem tudod "elengedni", az nem baj. Semmi sem baj. Akkor még haladnod kell azon az úton, ami pont ezzel vezet afelé, hogy azokat a dolgokat feldolgozhasd magadban, amikkel az elfogadást és gyógyító tovább áramlást akadályozod magadban. Vagyis, amíg nem tudod elengedni, addig ezekkel érdemes foglalkozni, ezzel van dolog. Ezért nem tudod "elengedni" sem...
Ez az elmélet.
És van úgy, hogy nincs elmélet, nincsenek magyarázatok.
Egyszerűen csak szeretjük és kész. Elengedés ide vagy oda. Okok sem kellenek, előző életek sem, karma sem, mindegy mivel magyarázzuk, teljesen lényegtelen lesz igazából minden itt, a jelenben. Mert a szeretet csak van.
Sokan azt hisszük, hogy azzal, hogy el tudunk engedni valamit, valakit, az azzal kapcsolatos érzéseink is megszűnnek. Sőt, hogy ez előfeltétele az elengedésnek. Ez távolabb nem is lehetne az igazságtól és sokszor ennek ellenállása és félelme is akadályozza a folyamatot.
A megélt szeretetet nem kell elengednünk, azt senki nem veszi el tőlünk - azzal viszont dolog van, ha a helyzetből ideje tovább menni. Sajnos sokszor a kettő nem zárja ki egymást és a bennünk élő érzelmek megnehezítik a továbblépést.
A kérdés sosem az, hogy szeretünk vagy sem, hanem hogy van-e bennünk annyi szeretet magunk felé, a másik felé, a helyzet felé, hogy először is el tudjuk fogadni azt, ami van? Vagy azt, hogy valami hiányzik, valami nincs, ami ahhoz kellene, hogy működjön, hogy összejöjjön...
Csak innen indulhatunk előre.
Mert amíg ez az elfogadás állapot hiányzik, addig az nem szeretet, hanem ragaszkodás, amiben bennünk tátongó sebeket, űröket akarunk kitölteni...
Az elengedés egy folyamat, amiben elfogadni, feldolgozni és szeretni tanulunk.
Ne "akarjatok" elengedni. Ne akarjátok rátolni a másikra az elengedést, hogy "hát nem érted, hogy akkor majd jobb lesz?" Ne engedjétek, hogy mások ezzel a spirituális közhellyel idomítsanak benneteket.
Mert nem fog segíteni.
Abban segítsétek egymást, hogy a megértésen keresztüli elfogadás felé vezetitek a másikat, ha segíteni szeretnétek. Egy helyzet, egy kapcsolat, egy munkahely, egy haláleset...bármi lehet ez.
Ha pedig valakit mindenáron ki akarunk menteni, rángatni egy helyzetből és nem értjük, puffogunk, hogy miért nem engedi el, miért nem lép már tovább?!... akkor tessék főzni egy teát, kávét és csendesen elmerengeni azon, hogy mi magunk a saját életünkben, saját magunkban vajon mi mindent nem engedtünk, vagyis:
nem fogadtunk még el...?
Fizikai tünetként ilyenkor klasszikusan tapasztalhatjuk a mellkasban a szív területének égető, sajgó érzését, szívpanaszok ilyenkor felerősödhetnek.
Eszter
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm!
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!
(Kép: Pinterest)