Bodrogi Rita pszichológus

22/04/2026

Ne vegyél semmit személyeskedésnek..
Annyi szabadság van abban, ha semmit nem veszünk személyeskedésre.

Valaki nem kedvel téged? Oké, rendben.
Valaki ítélkezik feletted? Na és akkor?
Valaki már nem akar az életed része lenni? Viszlát.

Túl sok időt töltünk azzal, hogy azon aggódunk, mások mit gondolnak rólunk, miközben valójában TE vagy a saját életed teremtője....

Kiss Eszter

20/04/2026

Hazaérni azt jelenti, hogy nem menekülünk többé, már nem rendezgetjük többé exkapcsolataink elvarratlan szálait, közel engedtük, szembenéztünk mindazzal, amit hátra kellett hagynunk. Az otthon az, ahol értjük egymás nyelvét, ahol nem veszítjük el a saját hangunkat, nem némulunk el, és nem válunk agresszív sárdobálókká. Ahol nem járkálunk lábujjhegyen, kiüresedett kapcsolatok csendjében. Ahol nem áruljuk el egymást, és nem hagyjuk el önmagunkat sem. Ahol a másik ember jelenléte mindig fontos lesz, és sosem nem lesz magától értetődő, kiszámítható, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, mert megszoktuk a látványát.
Az otthon a szabadság. A világunk, amit mi építettünk. Ott van az otthon, ahol valaki azt szeretné, ha maradnál.

kiralyeszter.com

17/04/2026

"Legyél olyan ember, aki nem fél kétszer megkérdezni valakitől, hogy jól van-e, amikor azt mondja, jól van, de látszik rajta, hogy nem.
Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rá vissza.
Legyél olyan ember, akire vágytál akkor, amikor senki nem volt ott neked.
Legyél olyan ember, aki egyedül is bátran kiáll az igazságért.
Legyél ilyen ember, mert sok ilyen emberre van szüksége a világnak."

15/04/2026

A lelkem nyugalomért kiált.
Nem mintha morcos lennék, de mostanában zsúfolt helyekről menekülök. Menekülök a nagy tömeg elől, mert békére lelek a legmeghittebb sarkokban.
Egy csésze kávé és egy nevetéssel és könnyedséggel teli beszélgetés sokkal jobban vonz. Talán túlléptem azon a szakaszon, ahol minden robbanás. Túl öreg vagyok a fiatalhoz és túl fiatal az öreghez.
Eljön az idő az életben, amikor csak olyan emberekre van szükségünk, akik hajlandóak a lelkünkbe nézni, és egyszerűségükkel meghódítani minket!!!

Larissza Dias

13/04/2026

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés.
Azt hisszük, játszik velünk valaki.
De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

Márai Sándor

12/04/2026

Kedves Barátaim, Ismerőseim !
Ha majd véget ér vasárnap ez az egész választási hercehurca‼️
Mindenki elkezdhet dolgozni a saját életterén belül azon, hogy Magyarország minden nap egy kicsit jobb hely legyen.
Például:
Rámosolyoghatsz 😊 az utcán a másikra!
Öleld🫂 meg bátran a családtagjaidat, barátaidat! Minél többet!
Odaadhatod azt, amit kidobnál, annak, akinek még jól jöhet!
Megkérdezheted a túlhajszolt tanártól, az egészségügyestől, vagy egyáltalán bárkitől: hogy vagy?
Köszönd meg az eladók, pénztárosok, vendéglátók munkáját, kívánj nekik szép napot!
Beengedheted magad elé a sávba a másik sofőrt, meg úgy általában véve lehetsz egyszerűen jófej!
Próbáld ki, tegyél meg mindennap egy dolgot önzetlenül másért. Ne nagy dolgokra gondolj: egy kedves szó, egy mosoly és észre fogod venni, működik!
Egyet ne felejtsünk el: mindannyian magyarok vagyunk, és mindannyian emberek! Maradjunk is azok minden körülmények között! 🙏🇭🇺🇭🇺🇭🇺🙏
Higgyétek el, ez nagyon fontos, és ezen TE tudsz változtatni! Kezdjük el a napi jócselekedeteket, és gyakoroljuk őket minden áldott nap.
Hoztam egy kedves embertől Te pedig vidd bátran 🥰🥰🥰

10/04/2026

"Én abban hiszek, hogy a tünetek mögött mindig ott van egy egész ember. Nem hibás. Nem elromlott. Hanem megélt dolgokat. És ezek a dolgok lenyomatot hagytak. A kulcs pedig gyakran épp ezekben a lenyomatokban rejlik. A gyógyulás lehetősége nem ott van, ahol megfelelünk a protokollnak, hanem ahol valaki valóban lát minket. A diagnózis egy eszköz lehet, de soha nem lehet maga a kapcsolat. A lélek nem diagnosztizálható, de meghallható. Megérthető. És ha szerencsénk van, vagy elég kitartásunk, akkor gyógyítható is. Csak olyan ember kell hozzá, aki nemcsak tudja, mit csinál, hanem tényleg ott van velünk. Mellettünk. Nem előttünk, nem fölöttünk, velünk.

Pszichomokus

08/04/2026

Ne törődjetek velem, én egy másik korból jöttem...
Még mindig hiszek a család, a barátság, az őszinteség és a tisztelet értékeiben.
Még mindig hiszem, hogy az élet egy forgó kerék, és előbb utóbb mindenki azt arat, amit vet.
Azon emberek közé tartozom, akik apró dolgokból, mosolyból, gondolatból vagy váratlan gesztusból élnek.
Ne törődj velem, a magam módján élem az életem. Mindig előre lépek, és nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak rólam az emberek.
Végül is a legfontosabb dolog a világon, hogy tudj tükörbe nézni anélkül, hogy szégyellnéd magad...

Kiss Eszter

07/04/2026

Értem, hogy tovább szeretnél lépni. Más életet élni. Nem megakadva lenni. Belefáradtál a zavarodottságba, kidühöngted magad, bár még mindig fáj az élet igazságtalansága. Évek óta taposod az önismeret lélekvesztő útját, és minden új saroknál abban reménykedsz, hogy a be nem látható területen talán ott vár a teljes gyógyulás. Félelem ébred bennem, mikor arra készülök, hogy elmondjam neked, hogy szerintem teljes gyógyulás nem létezik. Mert látom a szemedben a reményt. És mert őszintén azt gondolom, hogy megérdemelnéd, hogy létezzen. Kiharcoltad, megdolgoztad, fájdalommal megvérezted a belső darabokat. Néha mégis elbizonytalanodom. Lehet, hogy csak én nem vagyok elég jó segítő. Hogy más módszer, más szakember majd össze tudná rakni benned azt, amiről én azt gondolom, hogy nem lehet visszatenni a régi helyére.

Sokan emlegetik mostanában a japán kintsugit, azt az arannyal ragasztó hagyományt, ahol a széttört porcelánt nemcsak helyrehozzák, hanem ki is emelik a törésvonalait. A tárgy még értékesebb lesz, mint előtte. A kintsugi újraegyesít. Amit egyszer szétszakított az élet, azt szépen, nemesen, nyomot hagyva összeforrasztja. Csakhogy a lélek nem teáskanna. Ha törik, nem illeszkedő darabokra hullik, hanem olyan formákra, amik addig nem voltak, többé nem is lesznek, és egyirányú utat jelölnek ki. Előre. És ez az, amit az emberi lélek olyan nehezen fogad el. Hogy bizonyos törések nem gyógyulnak be, csak átrendeznek. Nem összeillesztésre, hanem újrateremtésre hívnak. És hogy bizonyos mértékű fájdalom örökre a társunk marad.

A gyógyulás ezért sokszor nem arannyal forrasztott egység, hanem mozaikművészet. Amikor a darabokat nem a régi helyükre próbáljuk visszanyomni, hanem valami új mintába rendezzük. Más sorrendbe. Más jelentéssel. Ez az új minta nem kevesebb. Csak más. És néha éppen ebben a másban van valami mélyebb, igazibb, emberibb. A teljes gyógyulás talán nem létezik. De a méltóságteljes újrarendeződés igen. És néha ez még szebb is annál, mint amit elvesztettünk.
P. P.

06/04/2026

Húsvét hétfő van.

A hagyomány szerint ilyenkor vödrök lendülnek, kölnik illata száll, és a figyelem középpontjába kerülnek azok, akiket van, aki „meglocsoljon”.

​De mi van azokkal, akikhez ma nem kopogtat be senki? Akik előtt nem nyílik ki az ajtó, és akiknek a telefonja néma marad?

​Az elhervadás valójában nem a locsolás hiánya, hanem egy mély, belső állapot.

Az a csendes kiszáradás, amikor az ember elhiszi, hogy már nincs benne több szín, nincs benne több illat, és a világnak sincs szüksége a virágzására. Amikor a meg nem értettség falai, a magány pora és az élet ütései rétegenként rakódnak a lélekre, mígnem a belső tűz már csak parázslik.
​
​Mert a feltámadás üzenete pont az, hogy a legszárazabb ágból is pattanhat rügy. Hogy a remény nem egy külső adomány, amit mások hoznak el nekünk egy üvegcsében, hanem egy forrás, ami ott buzog a legmélyebb rétegeink alatt – még ha el is torlaszolták a kövek.

​Ne várd, hogy meglocsoljanak. Ne várd, hogy más mondja ki: értékes vagy.

​Ma légy Te a saját forrásod. Kezdd el Te locsolni a saját lelkedet azzal a hittel, amid megmaradt. Azzal az akarattal és alázattal, amivel annyi mindent túléltél már.

Mert az elhervadás ellen nem a külső figyelem a végső gyógyír, hanem az a pillanat, amikor újra beleszeretsz a saját létezésedbe. Amikor megérted, hogy a Te virágzásod nem a közönségtől függ, hanem a belső napfénytől, amit te magad gyújtasz meg.

Hiszen ​senki sem hivatott a pusztaságra.

​Bárki is vagy, bárhol is ülsz ma egyedül: tudd, hogy benned is ott a kert. Lehet, hogy most gazos, lehet, hogy most szomjas, de a gyökereid még élnek. Lélegezz mélyet, és döntsd el, hogy ma – csakazértis – kinyílsz. Mert a világ szegényebb lenne a Te színeid nélkül. (Todorovits Rea)

03/04/2026

Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál. Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.
Hisz erről szólt az életed. Igaz?
A tartásról.
Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.
De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.
Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet a rohanásban. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szólt. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.
Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.
Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit.
Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten.

(Lőrincz Emese)

01/04/2026

Testnek, léleknek, elmének🌿🧘🤍

Nem azért van ennyi program, hogy mindenhol ott legyél.
És nem azért, hogy válaszolnod kelljen rájuk.

Hanem azért, hogy legyen miből választanod.

https://app.minup.io/book/bogi-yoga-studio

Mert nem tudhatom, épp hol tartasz.
Nem tudhatom, mire van szükséged azon a napon.
Pihenésre. Elcsendesedésre. Vagy épp arra, hogy kicsit feszegesd a határaid.

Én csak lehetőségeket adok, amik közül szabadon választhatsz, anélkül hogy bármilyen elvárást éreznél. Nem cél, hogy minden alkalmon ott legyél, és az sem, hogy folyamatosan jelen legyél. Nem cél, hogy teltházas óra legyen.

Az is teljesen rendben van, ha most nem jössz, vagy ha csak néha kapcsolódsz be. Nem foglak kérdezgetni, és nincs semmilyen nyomás rajtad, hogy mindig ott kell lenned.

Ez az egész inkább arról szól, hogy legyen egy tér, amihez bármikor vissza tudsz nyúlni, amikor érzed, hogy szükséged van rá. Egy biztonságos, befogadó közeg.

Bármikor is jössz, én mindig nagyon várlak. Pont úgy, ahogy vagy. 🤍