Bodrogi Rita pszichológus

09/03/2026

"Olyan kultúrában élünk, mely a tárgyakkal való bánásmódot átviszi az emberekkel való kapcsolatokba. Elhasználó, kihasználó, eldobó kultúra ez, melyben a régit, a rosszat eldobjuk ahelyett, hogy megjavítanánk. S ezt megsínylik a családok, a kisközösségek is. Pedig, ha nem törődünk egymással, végünk: megdermed az emberi lélek, mely szeretet nélkül nem táplálódik újra. Higgyétek el, úgy kell a léleknek az étel, miként a testnek. A lelki táplálék pedig az egymással való törődés."

Prof. Dr. Bagdy Emőke

08/03/2026

Szeretettel várunk immár a 3.nyíltnapunkra🤍🌿 Részletek hamarosan

, 🌿🪷🌺

Test - lélek-szellem
Szeretettel várunk immár a 3.nyíltnapunkra🤍🌿 Részletek hamarosan

, 🌿🪷🌺
Tudtad-e, hogy a hangtálak és gongok kerek formája a teljességet szimbolizálja? ⚪
A kör forma segít a szemnek megpihenni és a figyelemnek fókuszálódni. Ahogy a tekinteted végigfut a tál peremén, a gong szélén az elméd is elkezdi követni ezt a folyamatos és akadálytalan mozgást. Ez a vizuális nyugalom készíti elő a terepet a hang számára, hogy az egy puha, kerek és egységes élményként érkezzen meg hozzád, elmosva a belső feszültségek éles széleit.
Gong akadémia

06/03/2026

Az élet önmagában semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává. Az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget öntesz az életbe, akkor az életed csodálatos lesz. Ha csak várod a csodát, akkor hiába vársz. Neked kell megteremtened. Neked kell színeket adnod a valóságnak. Ezért, ha részt veszel a szépség megteremtésében, akkor az ott lesz. Ha nem teremtesz többé, nem lesz ott. A szépség egy teremtmény, akárcsak a rútság. A boldogság is az, akárcsak a boldogtalanság. Mindig csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. (Osho)

06/03/2026

🌿🪷🤍

04/03/2026

“Nem tudom mikor lett bűn az evés. Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell.
Nem tudom mikor lett bűn az öröm.
Mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pornó és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. Az együttlét a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár. Nem tudom mikor lett bűn az érintés.
Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.
Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés.
Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.
Nem tudom mikor lett bűn a pihenés.
Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta, világ szégyene és haszontalan élősködő. Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.
Nem tudom mikor lett bűn a nevetés.
Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.
Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, de talán már nem is érdekel.
csak azt tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnös akarok lenni…”
Bihari Viktória

02/03/2026

Ma annyira felborult a világ, és benne mi is, hogy észre sem vettük: miközben megtanultunk kíméletlenül erősek lenni, a boldogságot valahol messze hátrahagytuk.

Ahogy a laptopom felett merengtem, elgondolkodtam: vajon mióta lett az „erős” a legvonzóbb jelzőnk, és miért cseréltük el rá a valódi fényünket?
​
Vajon mi történne, ha többé nem akarnánk erősek lenni, akire mindenki mutogat? Vajon történne változás, ha kijelentenénk, hogy ezentúl a boldogságot választjuk? Azt az embert, akinek van bátorsága lágynak lenni. Ami úgy nevet, hogy ne foglalkozzon azzal, illik-e vagy holnap már kibeszélik, és úgy mosolyog, hogy az ne csak egy maszk legyen. Mert valahol mindannyian érezni akarjuk a súlytalanságot.

Azt az pillanatot akarjuk, amikor nem kell készenlétben állnunk, hogy mikor kell védekezni, menekülni, megoldani vagy megmagyarázni. Csak lenni.

Azt a pillanatot, amikor megértjük, hogy kiállni önmagunkért mosolyogva is lehet és lehet sírni is, ha épp úgy hozza az élet.

Mert valljuk be: állandóan erősnek lenni elképesztően kimerítő.

Az állandó bizonyítás, hogy mi mindent bírunk, káoszt, sértést, kiúttalanságot és mire észbe kapunk az erő lesz az egyetlen dolog, amit észrevesznek bennünk.

Miközben valahol mindannyian a ​békére vágyunk. Arra, hogy újra élvezni tudjuk a reggeli kávé illatát vagy egy váratlan találkozást az utcasarkon. Csak önmagunk akarunk lenni.
Nem egy összetörhetetlen szobor, hanem egy hús-vér ember, aki végre szabadon élhet.
​
Talán pont most, ebben a hatalmas káoszban, amit a világ vetít felénk, jött el az ideje, hogy azzá váljunk, akik lehettünk volna. Boldoggá, az erő helyett. (Todorovits Rea)

27/02/2026

Mindenkit arra kérek, hogy ha nagyon feszült, nehogy lazítson! Úgysem menne. De feszíteni még tud!
Akármilyen feszült, feszíteni még tud. Van egy paradox technika, amely azt kívánja, hogy feszült állapotban feszítsük végig az izmainkat. A központi idegrendszer ugyanis úgy működik, hogy ha bizonyos izmainkat túlfeszítjük, akkor utána már automatikusan ő lazít. Ezt a technikát úgy hívjuk, hogy villámrelaxáció. Lépéseit bárhol elvégezhetjük, a fő, hogy intenzíven koncentráljunk arra, amit csinálunk.

Álljunk fel. Jó erősen zárjuk ökölbe a kezünket, és tartsuk fenn a feszítést. Ezután hajlítsuk be a könyökünket, hogy csak úgy dagadozzanak a bicepszek! Majd szorítsuk oda a könyökünket a bordakosárhoz. Most végigfeszítjük a lábunkat, a farizmok is kőkemények, húzódjunk egy kicsit fölfelé, mintha két centit nőni akarnánk, majd engedjük ki a levegőt, nyissuk szét a tenyerünket! Ennyi az egész. Ha szükséges, a gyakorlatot többször ismételjük meg. Ez az áldott kis módszer pontosan annyi feszültséget von el, hogy a maradéktól már nem betegszünk meg, nem kapunk fejfájást, azzal már meg tud küzdeni a szervezet."

Prof. Dr. Bagdy Emőke

26/02/2026

Minden gyermek egyedi és értékes ✨🤍

"Vannak lassan érő gyerekek, akik sokszor igen tehetségesek, de tehetségükből az iskolában még vajmi kevés nyilatkozik meg. (Einstein kínlódva bukdácsolt a porosz szellemiségű állami iskolában – végül egy nagybátyja mentette meg, aki svájci magániskolába íratta be; Thomas Mann pedig tizenhat éves korában hagyta ott a gimnáziumot, háta mögött azzal a tanári fenyegetéssel, hogy akasztófán fogja végezni; le sem érettségizett, különböző nagy múltú és nagy hírű egyetemek doktori fokozatát érettségi nélkül kapta meg.)
Ezek a lassan érő gyerekek úgyszólván óvják, védik magukat valamiféle burokkal a túl korai és őket megzavaró, 'elterelő' információáradat elől. (Szokták mondani, hogy nálunk Einstein az érettségiig se jutott volna el. Az érettségiig? Ma a gimnáziumba se tudna bekerülni.) Ez a lassan érő típus csak valamikor 20-25 – nemegyszer 28 – éves kora körül kezd kibontakozni. Mindezzel a szülőnek tisztában kell lennie, amikor arról töpreng, hogy milyen is az ő gyereke – tényleg hülye? – és mihez kezdjen vele. Sokszor megsúgja szülői ösztöne: nem!, ez a gyerek nem hülye! – de sajnos előfordul, hogy nem hisz neki, és kicsit "ejti", vagy éppen túlzottan hajszolni kezdi a sikertelen gyereket." Dr. Vekerdy Tamás

25/02/2026

Jó reggelt!
Ma reggel, amikor álmosan és gondokkal teli fejjel, hajmosás után a hajhabot az arcomra kentem… belenéztem a tükörbe és csak nevettem, nevettem magamon, az okoskodásomon, a mindenen. Szóval kezeljétek kellő távolságból és kételkedve, amit a „szakértők” írnak, nem mintha nem lenne valami alapja, de a valóságunk, az életünk nem különbözik egymástól lényegesen. Kellenek az illúziók persze, hogy mit hogyan lenne jó és szép csinálni, de az illúzióknál jobban földel és épp ezért megnyugtatóbb a realitás, feltéve, ha kellő humorral fogadjuk azt, amit a tükör mutat.
M-R Zs.

23/02/2026

Elég az, ami tőlünk telik🤍

​Ha szeretettel fordulunk az élet felé, ha tetteinket a kedvesség szüli és a jó szándék vezérli, akkor már mindent megadtunk, amit csak emberileg lehet.

​Lehet, hogy a világ nem vesz rólunk tudomást, talán nem látja vagy nem becsüli meg az igyekezetünket, és az is lehet, hogy a dolgok nem úgy végződnek, ahogy azt reméltük.

​Mégis, az értelmes életet nem a tökéletességben mérik, és nem is a győzelmek száma adja, hanem a szívünk őszintesége és a tetteink tisztasága.

​Már az is maga a beteljesülés, ha megpróbáljuk – ha őszintén és együttérzéssel adunk magunkból.

​Amikor ebből a tiszta belső forrásból cselekszünk, nem marad bennünk hiányérzet vagy megbánás, hiszen tudjuk: a tőlünk telhető legjobbat tettük.

​És ebben a csendes igazságban nyugalomra lelünk.
Todorovits Rea

20/02/2026

"Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel.
Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk.
Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat.
Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk.
Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani.
És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk."

🖋Popper Péter

18/02/2026

Mindenkinek van egy elrejtett kulcsa, amit ha megtalál, ki tudja nyitni a saját lelkét. Tud magával bánni, képes megoldani a gondjait, amelyek a mélyben nyomasztják.
Ez valójában önmagunkra ébredést jelent.
Sajnos, egyikünket sem neveltek fürkészővé, megismerővé. Mindenki csak próbálkozik, kísérletezik. Sokféle eszmény van, sokféle vallás és út.
De a bölcsőnktől a sírunkig mindössze egyetlen társ jön velünk: mi magunk.
Ha nem tudjuk, kik vagyunk, keserves lesz az ösvény minden állomása.
Ezért mondtam, hogy magunkban kell rendet tenni.

/Müller Péter/