03/12/2025
A LÉLEK PIACA – ahol csendben eladjuk magunk egy darabját
A lélek piaca bennünk van. Nem egy valódi tér, mégis ott él minden döntésünk mögött, ahol újra és újra megméretjük magunkat.
Ez az a hely, ahol elhisszük, hogy az értékünk attól függ, ki mit gondol rólunk.
Ahol az önbecsülést apró kavicsokként cserélgetjük mások mosolyáért, elismeréséért, figyelméért.
A lélek piacán gyakran így alkudozunk csendben:
– Ha kedves leszek, szeretnek.
– Ha megfelelek, elfogadnak.
– Ha erős vagyok, nem hagynak el.
– Ha mindent jól csinálok, megdicsérnek.
És közben észrevétlenül osztogatjuk magunk darabjait.
Egy kicsit a határainkból.
Egy kicsit az időnkből.
Egy kicsit az önbecsülésünkből.
Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a sok „egy kicsi” után már nem marad semmi, amit tisztán a sajátunknak érzünk.
A lélek piaca nem valós csere, hanem láthatatlan alkudozás.
Olyan alkudozás, ahol te mindig többet adsz, mint amennyit visszakapsz.
Nem azért, mert mások rosszak.
Hanem mert a szerethetőségbe vetett hitünk sérült — és így a szeretetet nem elfogadni, hanem megszerezni próbáljuk.
A gyógyulás ott kezdődik, amikor megállsz a belső piac forgatagában és felteszed magadnak a legfontosabb kérdéseket:
– Mi lenne, ha nem kellene bizonyítanom?
– Mi lenne, ha az értékem nem attól függne, ki szeret és ki nem?
– Mi lenne, ha nem kellene „megvásárolnom” az elfogadást?
És lassan ráébredsz:
a lélek nem attól értékes, hogy valaki látja.
Nem attól, hogy valaki mond róla valamit.
Nem attól, hogy valaki visszaigazolja.
A lélek azért értékes, mert létezik.
Mert hordozza mindazt, amit túléltél.
Mert őriz minden érzést, amit valaha megéreztél.
És mert van benne egy fény, amit sem dicséret, sem kritika nem képes kioltani.
Amikor ezt felismered, a lélek piacának kapui lassan bezárulnak.
És elkezdődik valami új:
a csendes, méltó, szelíd önbecsülés.
Arany Gabriella
