Bodrogi Rita pszichológus

30/03/2026

Senki nem változik csak akkor, ha ő akar. Akkor sem, ha könyörögsz neki, akkor sem ha megszégyeníted. Nem tudsz hatni az érzéseire, az észérveire és azzal sem érsz majd el semmit, ha megvonod Tőle a szereteted. Egyetlen dolog képes változásra bírni bárkit is: a saját felismerése, hogy meg kell tennie.
És csak egyetlen esetben jön el ez a pillanat: amikor készen áll.

(Todorovits Rea)

27/03/2026

Az ember ritkán marad egyedül a saját gondolataival, és talán nem véletlenül, mert amikor végre csend lesz körülötte — amikor elhallgat a telefon, amikor elfogynak a beszélgetések, amikor a nap végén már nincs több feladat, nincs több zaj, nincs több figyelemelterelés — akkor lassan elkezd feljönni valami a mélyből, egy halk, makacs gondolat, amely napközben valahogy mindig háttérbe szorul, mert napközben könnyű elterelni magunkat: hírekkel, beszélgetésekkel, munkával, telefonokkal, képernyőkkel, apró ügyekkel, amelyek mind sürgősnek tűnnek, és amelyek között az ember egész nap ide-oda sodródik, mintha minden pillanat fontos lenne, mintha minden apró dolog azonnali figyelmet követelne, pedig valójában sokszor csak arról van szó, hogy a zaj megvéd bennünket attól a pillanattól, amikor végre csend lesz, mert a csendben nincs hová menekülni, ott nincs hír, nincs üzenet, nincs új inger, csak az ember marad saját magával, és ilyenkor lassan előkerülnek azok a kérdések, amelyeket hónapok vagy évek óta ügyesen sikerül kerülgetni: hogy vajon jó irányba halad-e az életünk, hogy valóban azt éljük-e, amit élni akartunk, hogy a döntéseink mögött valódi vágyak vannak-e, vagy csak megszokás, félelem, kényelem, sodródás, és talán éppen ezért töltjük meg a napjainkat annyi zajjal, mert amíg a világ beszél helyettünk, addig nem kell meghallanunk azt a halk, de kitartó kérdést odabent, amely időről időre felbukkan, és amelyet az ember a legnehezebben tud elhallgattatni: biztos, hogy ez az az élet, amit élni akartál?

Merj élni

25/03/2026

Nem vagyok jó barát…
Nem emlékszem a szülinapokra, névnapokra. Mivel magam sem szeretem a tárgyi ajándékokat, így nem is nagyon tudok tárgyakat ajándékozni. Nem pletykálok, nem érdekelnek a városi legendák. Nem tudok órákon át felszínes dolgokról beszélgetni. Nem emlékszem pontosan, hány évesek a gyermekeid, vagy hogy hívják a kutyádat, macskádat. Sokszor eszembe jutsz, de nem fogok minden alkalommal írni emiatt.
Nem akarok neked megfelelni. Nem érdekel, hogy mit tennél a helyemben, mert nem vagy a helyemben.

De egy valamit tudok adni: figyelmet.
Biztonságos teret. Nem ítélkezem. Ha leülök veled beszélgetni, csak Te érdekelsz, senki más.
Ha segítséget kérsz, vagy bajban vagy, ott vagyok neked. Számíthatsz rám.
Akkor is szeretlek, ha nem egyezik a véleményünk. Ha más az istenünk, vagy a politikai nézetünk. Ha megváltoztál, vagy ha én változtam meg. Sőt, még akkor is, ha biztosítási ügynök vagy MLM-es lettél. Ezzel a döntéssel szoktuk elveszíteni a legtöbb barátunkat…
Akármennyire együttérző vagyok, úgysem tudom 100%-ban megérteni, min mész keresztül, így nem ítélkezem.
Örülök, ha haladsz az életedben, ha sikeressé válsz, ha gyermeked születik, ha valóra váltod az álmaidat. Őszintén szurkolok neked. Ha vállalkozást indítasz, szívesen leszek az első ügyfeled, és teli árat fizetek.
De nem tudok több figyelmet és energiát adni neked, mint amennyit magamnak adok.
Sokszor nem is azt szeretjük a másikban, hogy ő milyen, hanem azt, hogy mi milyenek lehetünk mellette.

Int.

23/03/2026

"Remélünk egy jobb utat, egy szebb világot,
és egy biztonsággal teli holnapot.
Szükségünk van valamire, amitől megnyugszik a lelkünk
és reggelente derűsen ébredünk.
Lelkünk örömre, kedvességre és szeretetre vágyik,
jó érzésekre, melyek azt súgják,
hogy van értelme a létezésnek.
Fényt keresünk a sötétségben,
gyógyulást a betegségben,
és hitet a hitetlenségben.
Kapaszkodó után nyúlunk,
és bizakodva ragadjuk meg az utolsó szalmaszálat is.
Kezeinket összekulcsoljuk, szánk imát rebeg,
és könnyes szemmel nézünk fel az égre.
Alázattal fordulunk a Jóisten felé.
Csodák helyett, erőt kérünk a nehéz hétköznapokhoz.
Erőt, nyugalmat és hitet.
És minden megoldódik!"

(Deverdics Éva)

20/03/2026

Néha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.
Néha elfáradunk. Nem fizikailag, csupán sablonosan, lelkileg. Belefáradunk. Párbeszédekbe, a szürke hétköznapokon folytatott harcokba, megannyi megoldatlan, egy helyben toporgó problémába.
Néha hátralépünk kettőt, bátorság hiányában. Van, hogy messzire futunk, mert nincs válaszunk. Van, hogy elvesztünk minden pontot, felkiáltójelet, miközben a kérdőjelek dacosan sorakoznak a polcok tetején. Néha mindennél jobban vágyunk egy ölelést, két kart magunk köré, melynek szorításából pár perc múlva menekülnénk. Csillogó szemmel figyelünk mozdulatokra, próbálunk mindent értelmezni. Kétségbeesetten keresünk válaszokat a megválaszolhatatlanra....és közben? elfelejtünk jelen lenni....

Érző gondolkodás

18/03/2026

“A létezés türelmesen vár.
Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele – csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság.
De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább,
hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok.”

( Osho)

16/03/2026

Vannak, akiket elárul egy barátjuk, megbánt egy családtagjuk és évekig ebben a csalódásban élnek. És vannak, akikkel megtörténik ugyanez és továbblépnek. Ugyanaz a csalódás, ugyanaz a fájdalom, az egyik benne ragad, a másik meg nem: Mi a különbség köztük?

Az első újra és újra felidézi a történetet. Fejben lejátssza, mit kellett volna mondania, hogyan kellett volna reagálnia. Minden új kapcsolatában ott van a gyanakvás: mi van, ha ez is ugyanúgy végződik? A múlt lassan a jelenébe költözik és észrevétlenül meghatározza a döntéseit.

A másik ember ugyanúgy megsérült. Ugyanúgy dühös volt, ugyanúgy fájt neki. De idővel elkezdett máshogy nézni a történetre. Nem azért, mert ami történt, rendben volt. Hanem mert rájött: ha örökké a múltjához láncolja magát, akkor a jövőjét is a múltnak rendeli alá.

A megbocsátás nem egyik napról a másikra történik, és nem azt jelenti, hogy elfelejted, ami történt. Inkább egy belső döntés arról, hogy nem hagyod, hogy egyetlen sérelem határozza meg, ki vagy és hogyan élsz tovább.

Az egyik ember tovább hordozza magával a történetet.
A másik lassan leteszi.
És innen kezdve már nem ugyanazt az életet élik.
Bagdy Bella

13/03/2026

„Az újrakezdés nem a gyengeség jele, hanem a bátorságé.
Amikor becsuksz egy ajtót, nem a múltadat tagadod meg, hanem teret adsz annak, aki még lehetsz.
A hibák nem bélyegek, hanem leckék, amelyek erősebbé és tudatosabbá tesznek. Ne félj attól, hogy más úton indulsz el, mint korábban.
A stílus – az életben is – abból fakad, hogy mersz önmagadhoz hű maradni.”
Coco Chanel

11/03/2026

"Ha mindenbe belemegyünk, csak azért, hogy kelljünk, annak az lesz az üzenete, hogy saját magunkat sem tartjuk értékesnek, és bármit meg lehet tenni velünk. Ha ennél többre vágyunk, ki kell jelölnünk a határainkat, és teljes belső meggyőződéssel képviselnünk, hogy mit igen és mit nem. Soha ne adjuk olcsóbban magunkat, mint amennyit érünk, azaz ne fogadjunk el méltatlan bánásmódot, vállalhatatlan kompromisszumokat! Lehet, hogy így nehezebben és később jön meg a 'vevő', de ha valóban hiszünk abban, hogy amink van, annak ennyi az értéke, akkor nem vesztegethetjük el kevesebbért – és ha ez a belső meggyőződés fűt, szükség esetén ki fogjuk bírni az ínséges időket is. Fontos hozzátennem, hogy ugyanazt a megbecsülést nekünk is nyújtanunk kell a másik félnek, amit magunk felé elvárunk!"
Dr. Almási Kitti

09/03/2026

"Olyan kultúrában élünk, mely a tárgyakkal való bánásmódot átviszi az emberekkel való kapcsolatokba. Elhasználó, kihasználó, eldobó kultúra ez, melyben a régit, a rosszat eldobjuk ahelyett, hogy megjavítanánk. S ezt megsínylik a családok, a kisközösségek is. Pedig, ha nem törődünk egymással, végünk: megdermed az emberi lélek, mely szeretet nélkül nem táplálódik újra. Higgyétek el, úgy kell a léleknek az étel, miként a testnek. A lelki táplálék pedig az egymással való törődés."

Prof. Dr. Bagdy Emőke

08/03/2026

Szeretettel várunk immár a 3.nyíltnapunkra🤍🌿 Részletek hamarosan

, 🌿🪷🌺

Test - lélek-szellem
Szeretettel várunk immár a 3.nyíltnapunkra🤍🌿 Részletek hamarosan

, 🌿🪷🌺
Tudtad-e, hogy a hangtálak és gongok kerek formája a teljességet szimbolizálja? ⚪
A kör forma segít a szemnek megpihenni és a figyelemnek fókuszálódni. Ahogy a tekinteted végigfut a tál peremén, a gong szélén az elméd is elkezdi követni ezt a folyamatos és akadálytalan mozgást. Ez a vizuális nyugalom készíti elő a terepet a hang számára, hogy az egy puha, kerek és egységes élményként érkezzen meg hozzád, elmosva a belső feszültségek éles széleit.
Gong akadémia

06/03/2026

Az élet önmagában semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává. Az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget öntesz az életbe, akkor az életed csodálatos lesz. Ha csak várod a csodát, akkor hiába vársz. Neked kell megteremtened. Neked kell színeket adnod a valóságnak. Ezért, ha részt veszel a szépség megteremtésében, akkor az ott lesz. Ha nem teremtesz többé, nem lesz ott. A szépség egy teremtmény, akárcsak a rútság. A boldogság is az, akárcsak a boldogtalanság. Mindig csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. (Osho)