Nagy Réka Klinikai szakpszichológus

30/10/2025

💔 Szülőseb
Elengedni a szülőt, akit sosem kaptál meg

Ahhoz, hogy begyógyítsd a szüleid által hagyott sebeket, el kell engedned azt az álmot, hogy egyszer majd olyan anyává vagy apává válnak, amilyenre mindig is szükséged lett volna.
El kell engedned a reményt, hogy egyszer majd érzelmileg elérhetőek lesznek, felismerik a hibáikat, bocsánatot kérnek és megváltoznak.

Ez fájdalmas folyamat — mert ezzel szembesülni annyi, mint gyászolni a szülőt, akit sosem kaptál meg.
De ez a gyász nem gyengeség: ez a gyógyulás kapuja.

Amikor megengeded magadnak, hogy elgyászold, amit nem kaptál meg, akkor lassan képes leszel önmagadból megadni mindazt, amit gyerekként hiányoltál: a szeretetet, a törődést, az elfogadást, a hitet abban, hogy elég vagy.
A gyógyulás nem abból születik, hogy ők megváltoznak, hanem abból, hogy te már nem vársz tőlük többet.🕊️

29/10/2025

27/10/2025

Dr. Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyja, egy olyan módszert dolgozott ki, amely igazoltan növeli a jóllétet és a boldogságérzetet.
A technika neve: „Három jó dolog”, vagy másként „Három áldás” gyakorlat.

Lényege, hogy lefekvés előtt néhány percet szánunk arra, hogy leírjuk azt a három dolgot, ami aznap jól ment.
Lehet ez egy nagy siker – például előléptetés a munkahelyen –, vagy egy egészen apró öröm, mint egy finom kávé, egy kedves szó, vagy az, hogy végre sütött a nap.

Amikor rendszeresen reflektálunk a napunk pozitív pillanataira, az agyunk fokozatosan átáll a hiányokról a lehetőségekre, a stresszről a hálára.
Már egy hét gyakorlás után is érezhető a változás: több derű, hála és belső egyensúly jelenik meg a mindennapokban.

Próbáld ki ma este:
🕯️ Ülj le pár percre,
✍️ Írj le három jó dolgot, ami ma történt,
💭 És figyeld, ahogy lassan megváltozik a fókuszod – kifelé a félelemből, befelé a hálába.

25/10/2025

A “Let Them Theory” (azaz „Hagyd rájuk” elmélet) az utóbbi évek egyik legfelszabadítóbb, mégis mélyen pszichológiai tartalmú gondolata, amelyet Mel Robbins népszerűsített, de gyökere a pszichológiai autonómia, határok és elfogadás témáiban rejlik.

Sokszor érezzük úgy, hogy más reakciót, viselkedést várunk emberektől, mint amit tapasztalunk tőlük.
Hogy jobban figyelhetnének ránk, hálásabbak lehetnének,
hogy végre visszahívhatnának, megkérdezhetnék, hogy vagyunk,
vagy megtehetnék azt, amit mi megtennénk értük.
És amikor nem így történik, csalódunk.
Úgy érezzük, mintha minket utasítanának el.
A 'Hagyd rájuk elmélet' pontosan itt hoz egy mély felismerést:
hagyd, hogy megtegyék, amit meg akarnak tenni.

Ha nem hívnak vissza – hagyd.
Ha nem vesznek részt abban, ami fontos neked – hagyd.
Ha távolságot tartanak – hagyd.

Nem azért, mert közömbös vagy.
Hanem mert megérted: az emberek viselkedése róluk szól, nem rólad.
Ez az elmélet nem a lemondásról szól, hanem a belső szabadságról.
Arról, hogy nem próbálod többé erőből fenntartani a kapcsolatokat,
nem bizonyítod az értékedet, és nem kapaszkodsz abba, aki nem akar ott lenni.

A „Hagyd rájuk” szemlélet a pszichológiai érettség egyik legmélyebb formája:
amikor felismered, hogy a szeretet, a tisztelet és a figyelem
csak akkor valódi, ha szabadon adják.
És amint elkezded hagyni, hogy mások önmaguk legyenek,valami gyönyörű történik: felszabadul az energia, amit addig a kontrollra pazaroltál.
Ezt az energiát végre önmagadra, a saját növekedésedre,és azokra fordíthatod, akik valóban ott akarnak lenni veled.
Mert aki akar marad, közeledik.
Aki szeret, — egyszerűen ott van.

24/10/2025

💔 A szerelem öt szintje – az érzelmi kötődés fejlődése
Sokan nem tapasztalják meg a valódi, érett szeretetet, mert a kapcsolatuk elakad a második szakaszban, ahol a kezdeti idealizálás után megjelennek a különbségek, a sérülések és a csalódás.
Pedig ez nem a vég, hanem a valódi kapcsolat kezdete.
A szerelem nem állandó eufória, hanem fejlődési folyamat. Olyan érzelmi út, amely végigvezet a kötődés, a leválás, az önismeret és az intimitás különböző állomásain.
A szeretet egyik funkciója, hogy tükröt tartson — megmutatva, mely részeink szorulnak még gyógyulásra.

💞 1. szakasz – A szerelembe esés (ideálfázis)
Ebben az időszakban a másikban felfedezzük mindazt, amit tudattalanul magunkból hiányolunk.
A limbikus rendszer aktivitása, a dopamin és oxitocin hatása alatt idealizáljuk a másikat.
Úgy érezzük, „megtaláltuk a hiányzó felünket”.
Ez a szakasz biológiailag is a kötődés kialakulását segíti, de pszichológiailag projekciókkal teli: a másikban önmagunk egy idealizált részét látjuk.
🧭 Feladat: tudatosítani, hogy a vonzalom még nem szeretet, és nem összetéveszteni a „kémiai biztonságérzetet” a valódi intimitással.
💔 2. szakasz – A kiábrándulás és határkonfliktusok
Amikor a hormonális eufória alábbhagy, elkezdjük a másikat reálisabban látni.
Megjelennek az ellentétek, a sémák, a korai kötődési minták aktiválódnak.
Sok kapcsolat itt szakad meg, mert a felek a feszültséget „rossz jelnek” érzékelik.
Pedig ez a szakasz a növekedés kapuja: a projekciók visszavonásának, a realitás elfogadásának ideje.
Ha ilyenkor nem menekülünk, hanem reflektálunk, a kapcsolat elkezd gyógyítani.
🧭 Feladat: megkülönböztetni, mi az, ami valóban a másikról szól, és mi az, amit a saját múltunkból vetítünk bele.
🌿 3. szakasz – Az elfogadás és realitás integrálása
A pár elkezd „kijózanodni” — a kapcsolat lelassul, stabilizálódik.
Itt már nem az illúziók, hanem az értékek, határok, reális elvárások kerülnek előtérbe.
A két különböző identitás képes egymás mellett létezni.
Ez az érett kötődés alapja: a biztonságérzet nem az összeolvadásból, hanem a kölcsönös tiszteletből fakad.
🧭 Feladat: fenntartani a kapcsolatban a különbözőséget, és megtanulni együttműködni, nem versenyezni.
🌸 4. szakasz – Az érett szeretet és partnerség kialakulása
Ezen a szinten a kapcsolat már nem a hiányokról szól, hanem a két önálló, érett személyiség közös fejlődéséről.
A szeretet itt nem érzelem, hanem döntés is: tudatos jelenlét, elfogadás, és a másik mélységének megismerése.
Megjelenik az intimitás, az őszinteség és a kölcsönös felelősségvállalás.
🧭 Feladat: megőrizni a kíváncsiságot és a kapcsolódás frissességét a biztonságon belül is.
🌺 5. szakasz – Közös növekedés és transzcendens szeretet
Ez már nemcsak párkapcsolat, hanem kapcsolódás mint életforma.
A két ember együtt fejlődik, közös értékrendet, célokat, akár küldetést vállal.
A szeretet itt meghaladja az egót: nem arról szól, hogy mit kapok, hanem hogy mit építünk közösen.
Ez a „mi” tudat, a társas önmegvalósítás szintje.
🧭 Feladat: az egyéni és a közös fejlődés egyensúlyban tartása, a kapcsolat spirituális dimenziójának tudatosítása.

💬 A szerelem nem egy végállapot, hanem egy pszichológiai érési folyamat, amelyben újra és újra találkozunk a saját gyermeki részünkkel, félelmeinkkel és vágyainkkal.
Az, aki képes ezeken a szinteken tudatosan végighaladni, már nem csak szeretve akar lenni, hanem képes valóban szeretni.

21/10/2025

;)

21/10/2025

Egy kapcsolat megmentése nemcsak érzelmi, hanem önismereti kérdés is — hiszen olykor nem a másikért, hanem a saját mintáink ellen küzdünk.
Amikor újra és újra próbáljuk „megjavítani” a kapcsolatot, sokszor valójában múltbéli sebeinket próbáljuk begyógyítani a jelenben.
Megéri küzdeni, ha a másik fél is ott van ebben a folyamatban — ha két ember együtt akar tanulni, változni, felelősséget vállalni.
De nem éri meg, ha csak egyik fél tartja életben a kapcsolatot, ha a küzdelem önfeladásba fordul, vagy ha a szeretet már inkább fáj, mint gyógyít.
A kapcsolatért való küzdelem nem azonos az önfeláldozással.
Az igazi szeretet nem húz le, hanem emel — még akkor is, ha közben nehéz.

Hogyan tehetünk a kapcsolatért?
A legtöbb kapcsolat nem akkor omlik össze, amikor elfogy a szeretet, hanem amikor megszűnik a figyelem.
A törődés, az őszinte érdeklődés, a kommunikáció és a bizalom mind olyan „mikrolépések”, amelyek újra és újra élesztik a kapcsolatot.
Tegyetek érte tudatosan:
– Beszéljetek egymással nemcsak a problémákról, hanem az érzéseitekről is.
– Tanuljátok újra egymás „nyelvét” – mi az, amitől a másik érzi, hogy fontos.
– Ne a hibást keressétek, hanem a megértést.
– Merjetek külső segítséget kérni, ha elakadtatok.
– És ami talán a legfontosabb: ne feledjétek, hogy minden kapcsolat két ember tükre – ha egyik tükör bepárásodik, a másik sem lát tisztán.
A valódi közelség nem magától marad fenn.
Ápolni, táplálni, megújítani kell – nap mint nap.
A kapcsolatért való küzdelem csak addig épít, amíg közben nem veszíted el önmagad.

18/10/2025

Amikor valaki nem minket választ teljes szívéből, azt a testünk azonnal érzékeli.
Hiába próbáljuk racionálisan magyarázni, hiába mondogatjuk, hogy „nekem ez a kapcsolat így elég”, az idegrendszerünk érzi a hiányt: a bizonytalan kötődést, a fél-jelenlétet, a kimondatlan bizonytalanságot.

Az egyik legkimerítőbb érzelmi állapot az, amikor valakiért folyamatosan „elég jóvá” próbálunk válni – abban a reményben, hogy így majd egyszer teljesen minket választ. Ilyenkor nemcsak fáradunk, hanem fokozatosan elveszítjük a spontán, valódi önmagunkat. Kapcsolódunk, szeretünk, de közben szorongunk.

A fájdalmas igazság az, hogy nincs az a kémia, nincs az a szenvedély vagy intenzív kapcsolat, amely megérné önmagunk fokozatos feladását.
A valódi kérdés nem az, hogy „elég vagyok-e neki”, hanem az, hogy ő képes-e megérkezni oda, ahol te már jelen vagy teljes szívvel.

Önmagadat választani nem önzés, hanem egészséges határ.
Nem dühből, nem büszkeségből, hanem abból az önismeretből fakad, hogy több jár annál, mint féljelenlétben várni valaki döntésére.

16/10/2025

A traumakötés nem szerelem, és nem is egyszerű kötődés.
Ez egy pszichés túlélési mechanizmus, amely akkor alakul ki, amikor valaki fájdalmat és megnyugvást ugyanattól a személytől kapja.💕💔
⚡️Így működik:
– A kapcsolatban jelen van intenzív érzelmi közelség, majd hirtelen eltávolodás vagy bántás.
– Ezután érkezik egy „jó” pillanat, egy közeledés, egy gesztus – a feszültség átmenetileg oldódik.
– Az agy ezt a mintát dopamin- és stresszhullámokkal kódolja, és a kapcsolat függőséggé válhat.
– A személy nem csak a másikhoz kötődik, hanem a vágyott feloldódás pillanatához, a "majd most jó lesz" reményéhez.

Gyakori gondolatok traumakötésnél:
„Csak ő ért meg igazán.”
„Igaz, hogy bánt, de senki mással nem ilyen mély a kapcsolat.”
„Ha kibírjuk ezt az időszakot, minden rendeződhet.”
„Néha annyira gyengéd – tudom, hogy benne van a jó.”
⚠ A legnagyobb nehézség:
A remény, hogy egyszer visszakapja/megkapja azt az embert, akire vágyik.
❤️‍🩹 A gyógyulás első lépése annak felismerése, hogy nem a szeretet tart benne a kapcsolatban, hanem egy idegrendszeri kötés, amely a fájdalmat és a megkönnyebbülést egy lánccá fűzi össze.
Traumakötésből nem kilépni kell egyetlen lépéssel, hanem lassan „lekapcsolódni” róla – idegrendszerileg, pszichésen és kapcsolatilag. Ez egy folyamat, nem egy döntés.
✨ A kötés nem logikai, hanem biológiai – ezért nem elég tudni, hogy „nem jó nekem” – érezhető alternatívát kell találni a kapcsolaton kívül.

Lépések az idegrendszeri leválás felé
A dinamika felismerése
Nem szabad megvárni az újabb “jó pillanatot”, mert az csak megerősíti a kört.
👉 Első gyakorlat: naplózni, mikor van közeledés–távolodás–fellélegzés. Ez segít kilépni az érzelmi sodrásból.

A "jó emlék" idealizációjának lebontása
A traumakötés fenntartója az a fantázia, hogy „visszakaphatom a vágyott énjét”.
👉 Feladat: írd le külön két oszlopba: amit tényleg ad, és amit csak remélek tőle.

Érzelmi detox – mikro-elengedések
Nem azonnal kell szakítani, hanem mikro-szinteken elkezdeni nem reagálni:
• nem válaszolni azonnal,
• előbb befelé figyelni, majd reagálni (ha reagálni kell egyáltalán).
👉 A cél: ne a kapcsolat szabja meg az idegrendszer ritmusát.

Dopamin-átirányítás
Az agy nem tud csak úgy leszokni, új „adagot” akar. Ha nem kap kapaszkodót, visszakúszik.
👉 Ezért szükség van új mikroforrásokra: mozgás, új inger, új kapcsolódási forma (nem szerelem, hanem idegrendszerbarát kapcsolódás – barát, terapeuta, testtudatos tevékenység, kreatív elfoglaltság).

Test-alapú leválási technikák
Traumakötés testben lakik: feszültség, várakozás, sóvárgás.
👉 Gyakorlat: amikor jön a vágy, hogy írj neki vagy gondolj rá – először mozgasd meg a tested (kézszorítás, talpak földre nyomása, légzés). A test visszaadja az önkontrollt.

A "befejezetlen vágy" gyásza
A leválás nem csak szakítás, hanem a fantázia elengedése, hogy „egyszer majd jó lesz”.
👉 Ezt gyászmunkaként kell kezelni, nem „akaraterőként”.

Pótkapcsolódás helyett valódi kapcsolódás
A traumakötés olyan, mint egy égő kábel – nem elég kihúzni, át kell kötni valami biztonságosra.
👉 Kapcsolódás önmagadhoz, testérzetekhez, valódi emberekhez, akik nem hullámvasúton adnak szeretetet.

Kulcsmondataim, amik támogatják a leválást:
• „A nyugalom nem unalom, hanem gyógyulás.”
• „Nem őrá vágyom, hanem arra az állapotra, amit néha kiváltott bennem. Azt az állapotot meg tudom teremteni nélküle is.”

Amikor már nem a másik visszatérését várod, hanem a saját jelenlétedet kezded keresni, akkor indul el a valódi leválás.

14/10/2025

Nem csaptam fel asztrológusnak, távol álljon tőlem, de a bennünket körülvevő jelenségek mindig is foglalkoztattak...

Tegnap este a Hold látványosan megközelítette a Jupitert az égen.
A csillagászati jelenségeknek nincs objektív pszichés hatása – mégis, az ember szimbólumokban gondolkodik. Ez az együttállás is beszélhet hozzánk belső nyelven.
A Hold az ösztönös érzelmek jelképe: vágy a biztonságra, az otthonosságra, a valahová tartozásra.
A Jupiter a növekedés, a kitágulás, a lehetőség: „Mi lenne, ha több lenne az életed annál, mint amit most látsz belőle?”
Amikor a Hold „megközelíti” a Jupitert, az olyan, mintha az érzelmek találkoznának a lehetőséggel. Mint amikor belül közel kerülünk valamihez, amitől egyszerre félünk – és mégis vágyódunk felé.

Talán most érdemes megállni egy pillanatra és megkérdezni:
• Mire vágyom érzelmileg – és összhangban van-e azzal, amiben igazán élni szeretnék?
• Lehet-e biztonságban fejlődni?
• Mihez közelít most a lelkem, még akkor is, ha nem mertem kimondani?
• Melyik érzés nőtt túl nagyra bennem – és mit akar üzenni?

Talán csak annyi a kérdés, hogy mit érint meg bennem ez a közelség mikor
a Hold a belső menedéket keresi, a Jupiter pedig az ajtót.

09/10/2025

"A világban lenni annyi, mint elviselni, hogy nincs válasz.”
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

Krasznahorkai mondata egy mély emberi tapasztalatot nevez meg: a bizonytalanság elviselésének művészetét.

Miért történt, ami történt?
Miért pont velem?
Miért így alakult, amikor mindent másként akartam?

A legtöbben válaszokat keresünk, mert azt hisszük, attól lesz rend.
De a lélek fejlődése nem ott kezdődik, ahol mindent megértünk, hanem ott, ahol meg tudjuk engedni, hogy valami érthetetlen maradjon.
A világban lenni annyi, mint túlélni a hiányt, és közben mégis kapcsolódni – a másikhoz, az élethez, önmagunkhoz.
Nem azért, mert tudjuk, miért történik minden, hanem mert megtanuljuk hordozni a „nem tudom” súlyát.
Az egzisztenciális bizonytalanság elfogadása a pszichológiai érettség egyik legnehezebb foka.
Mert a gyógyulás sokszor nem a magyarázatban van, hanem abban a pillanatban, amikor már nem menekülünk a kérdés elől, hanem békét kötünk a csenddel.