Nagy Réka Klinikai szakpszichológus

14/02/2026

Mára is humor

07/02/2026

Egy kis humor mára ;)

07/02/2026

Nem a véleménykülönbség a probléma, hanem az, ahogyan bánunk egymással. A közösségi média érzelmi tereiről – pszichológus szemmel.

Az utóbbi időkben a közösségi médiában egyre durvább hangnemet, időnként egészen közönséges és nagyon bántó stílust engednek meg maguknak az arctalan, és arcukat is vállaló, sokszor közismert hozzászólók. Az elkeserítő, időnként megdöbbentő megnyilvánulásokról kérd...

02/02/2026

Többen írták az előző bejegyzés kapcsán, hogy amit a kapcsolódásról és érzelmi biztonságról leírtam, az szép-szép, de a hétköznapokban alig felismerhető.
Ezt fontosnak tartom komolyan venni.
A valóságban a legtöbb kapcsolat nem csendes, nem letisztult, és nem „jókor mondott mondatokból” áll.
Fáradtságból, félreértésekből, elhallgatásokból, rosszul sikerült reakciókból is épül. Sokszor nem azért bántjuk egymást, mert nem törődünk egymással, hanem mert túl közel vagyunk a másikhoz, miközben túl kevés eszközünk van.
Az érzelmi biztonság nem azt jelenti, hogy mindig türelmesek vagyunk, vagy hogy szépen beszélünk egymással.
Sokkal inkább azt, hogy egy kapcsolat kibírja, ha valaki rosszul reagál.
Hogy nem válik végzetessé egy elrontott mondat.
Hogy nem kell azonnal védekezni, eltűnni vagy visszatámadni.
A hétköznapokban a kapcsolódás gyakran nem ott jelenik meg, ahol várnánk, hanem abban, hogy valaki nem megy el a konfliktus után. Hogy másnap is visszatér egy beszélgetéshez. Hogy nem használja fel később fegyverként azt, ami egyszer kiszolgáltatott pillanatban elhangzott.
Ez nem idilli. Ez munka.
És sokszor kényelmetlen, ügyetlen, lassú.
Amit az előző bejegyzésben leírtam, nem egy kész állapot volt, hanem irány.
Nem arról szólt, ahogy általában működnek "tökéletesék" – hanem azt, ami felé egy kapcsolat képes mozdulni, ha van benne elég biztonság, türelem és felelősség.
A valóság nem romantikus regény.
De nem is csak túlélés!
A kettő között történik minden.

31/01/2026

A mély kapcsolódást gyakran az együtt töltött idővel, a közelséggel vagy az intenzitással mérjük. Sok olyan élményt nevezünk kapcsolódásnak, amelyek kapcsolódásszerűek ugyan, de önmagukban nem teremtik meg annak minőségét. Az idő együtt töltése, a testi vagy sz*****is intimitás, az erős érzelmek, a folyamatos kommunikáció, a közösen átélt nehézség, a „megértjük egymást” élménye vagy a segítő–megmentő szerep mind kelthetnek közelségérzetet. Mégis, ezek nem garantálják az érzelmi biztonságot.

A kapcsolódás valódi minőségét nem az határozza meg, mi történik, hanem az, hogyan lehet benne lenni.

Az érzelmi biztonság az az élmény, amikor valaki úgy lehet jelen egy kapcsolatban, hogy nem kell az érzéseit elrejtenie, kisebbítenie vagy védenie. Amikor az érzések nem veszélyt jelentenek, hanem helyet kapnak.
A mély kapcsolódás csendesebb, mint gondolnánk. Nem a nagy gesztusokban él, hanem abban a nyugodt pszichológiai térben, ahol az érzelmeknek nem kell átalakulniuk ahhoz, hogy elfogadhatóak legyenek.
Ahol a jelenlét szabályozó erővé válik: az idegrendszer a másik ember stabilitására hangolódik.
Nem a tökéletes mondatok gyógyítanak, hanem az, hogy valaki stabilan ott van.

A bizalom a finom pillanatokban épül. Amikor az érzésekre nem eltávolodás a válasz. Amikor a sebezhetőség nem válik eszközzé, hanem megtartást kap.
Egy egészséges kapcsolat elbírja, hogy erő és nehézség egyszerre legyen jelen, anélkül hogy bármelyiket el kellene tolni.
Ebben a közös térben a psziché rugalmasabbá válik, és az ember kevésbé marad egyedül a belső állapotaival.
Ilyenkor a kapcsolódás nem teljesítmény, nem intenzitás, nem szerep — hanem tapasztalat. Nem valami, amit fenntartani kell, hanem valami, ami megtart.

22/01/2026

Ha elvesztetted szeretett kedvenced, akkor ebben a csoportban biztonságos, ítélkezésmentes légkör vár, amelyben a gyász érzései legitimnek, megoszthatónak számítanak.
Fókuszban a veszteségélmény, az érzések felvállalása, a gyász természete és egyéni mivolta áll.

20/01/2026

A téli hónapokban sokan tapasztalnak tartósabb levertséget és kimerültséget – a ZAOL cikkében arról beszélek, hogyan ismerhető fel a szezonális depresszió, és milyen egyszerű, mindennapi lépésekkel lehet enyhíteni a tüneteket.
Köszönöm Czédli Mónikának a beszélgetést.

Szakember segítségét kértük a szezonális depresszió okainak felderítésében.

31/12/2025

Az elmúlt évben több kliensem számolt be arról a tapasztalatáról, hogy egy korábbi, megterhelő kapcsolat után az egészséges kapcsolódás nem megkönnyebbülést, hanem bizonytalanságot hozott számára.
Az új év eleje jó alkalom lehet most arra, hogy a gyógyulást ne gyors megoldásként, hanem tanulási folyamatként lássuk.
A legnehezebb kapcsolat gyakran nem a mérgező, hanem az az egészséges kapcsolat, amely utána következik.
Mert ekkor kezdődik az igazi munka. Ilyenkor kell fokozatosan leépíteni azokat a túlélési stratégiákat, amelyeket azért alakítottunk ki, hogy működni tudjunk egy diszfunkcionális kapcsolatban. Meg kell tanulni nem állandó készenlétben lenni, nem káoszra számítani, nem elhagyásként értelmezni a csendet, és nem veszélyként megélni a nyugalmat.
Újra kell tanulni, milyen az, amikor a következetesség nem jár együtt fájdalommal, és amikor a szeretet nem igényel szenvedést.
Egy egészséges kapcsolatban nincs kontroll, nincs szándékos összezavarás és nincs állandó szorongáskeltés – és ez sokak számára eleinte idegen, akár bizonytalan élmény is lehet. Nem kell küzdeni azért, hogy valaki válasszon, és nem szükséges folyamatos alkalmazkodásban, „tojáshéjon járva” létezni.
Ehelyett tanulási folyamat indul: a biztonság elfogadása, a kommunikáció a védekezés helyett, valamint a gondoskodás befogadása anélkül, hogy mögöttes szándékot keresnénk.

A gyógyulás nem a kaotikus helyzetekben történik, hanem azokban a nyugodt, kiszámítható pillanatokban, ahol fokozatosan felismerhetővé válik, hogy már nem túlélni kell, hanem jelen lenni és élni.

❤️‍🩹Legyen ez az év a gyógyulás és a megtartó kapcsolódások éve!

29/12/2025

🎆 Petárda, tűzijáték – amit mi ünnepnek élünk meg, az az állatoknak gyakran rémület 🐾

Az állatok nem tudják „értelmezni” a hangos durranásokat.
Számukra ez váratlan, kontrollálhatatlan veszély, ami ösztönös stresszreakciót vált ki: menekülést, remegést, dezorientációt.

Pszichológiai szempontból ez klasszikus traumahelyzet:
- nincs előjel, nincs magyarázat, nincs menekülési út – csak a túlélési válasz.

Sok gazdi ilyenkor tehetetlennek érzi magát, pedig már az is számít, ha:
- biztonságos, zárt teret teremtünk
- nem bagatellizáljuk az állat félelmét
- mi magunk nyugodt, szabályozott jelenléttel vagyunk ott.

És talán az is számít, ha közösségként egy pillanatra megállunk, és felteszünk egy egyszerű kérdést:
kinek az ünnepe, és kinek a szenvedése árán?

28/12/2025

Mi a hosszabb, jobb élet valódi titka?
A világ legidősebb emberei szerint nem más, mint az, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat azokkal, akiket szeretünk – és időt is töltünk velük, személyesen.
Ezt pedig a kutatások is alátámasztják. Egy tanulmány szerint a barátokkal való személyes találkozás kedvezően hat az immunrendszer működésére: olyan génaktivitásokon keresztül, amelyek szerepet játszanak a vírusok elleni védekezésben és az ellenanyag-termelésben. Ezek a pozitív hatások azonban nem jelentkeztek azoknál, akik kizárólag online tartották a kapcsolatot. Az üzenetváltás és a telefonhívás fontos – de nem bír ugyanazzal a hatással!
Természetesen figyelembe kell venni a saját határainkat; a „szociális energiaszintünket” is. De nem szabad elfelejteni: az ember társas lény.

📌A személyes jelenléten alapuló közösségekhez tartozás csökkenti a szívbetegségek, a stroke, a 2-es típusú cukorbetegség, az Alzheimer-kór és egyes daganatos betegségek kockázatát, és az immunrendszert is erősítheti.

Időt szánni egymásra nem pusztán érzelmi kérdés.
Ez az egyik kulcsa a hosszú életnek.

20/12/2025

Mit jelent a karácsony annak, aki egyedül tölti? Mit kezdjünk az ünnepi magánnyal, ami gyakoribb élmény, mint gondolnánk?
Ünnephez közeledve beszélgettünk Mozsár Eszterrel.

Cikkünkben megmondjuk, mit csináljak karácsonykor, hogy szebb legyen.

19/12/2025

Szeretem figyelni a kertem növényeit, az évszakok váltását, azt, hogy mikor mi történik magától a természetben. Télen különösen közel kerül hozzám ez a tapasztalat. A természet ilyenkor a legnyugodtabb: nem kér metszést, nem sürgeti a növekedést. A táj visszahúzódik, pihen, talán látszólag rendezetlen – ez mégsem hanyatlás, hanem szükséges önszabályozás.
A lelki életünknek is vannak ilyen téli időszakai. Ilyenkor csökken az aktivitás, több a befelé fordulás, és kevésbé hozzáférhetők a megszokott erőforrások. Ez nem feltétlen depresszió vagy elakadás, hanem sok esetben szükséges pszichés dominancia: az élmények integrálódnak, a veszteségek feldolgozódnak, az idegrendszer regenerálódik.
Ahogy a kertben az elszáradt növények védelmet és tápanyagot adnak, úgy a feldolgozatlan érzések és félkész gondolatok is fontos részei a belső ökoszisztémánknak. Ha túl korán, túl gyorsan „rendbe akarjuk tenni” őket, megszakítjuk az érési folyamatot. De magukra hagyni sem lehet: nem az elhagyás, és nem a sürgetés gyógyít, hanem a megtartott jelenlét.
A pszichés változás nem minden esetben folyamatos aktív cselekvés eredménye. Bizonyos fejlődési és krízishelyzetekben a visszahúzódás normatív, szükséges állapot, amely előkészíti a gyógyulást.