26/11/2025
Mesélek kicsit a képződésemről, képződésünkről. Az első évfolyamban végeztem 2006-ban, egy 5 féléves posztgraduális, másoddiplomás egyetemi képzés során a Pécsi Egyetemen.
A képzéshez kötelezően elvégzendő feladatként tartozott szakmai gyakorlat, ma úgy hívjuk hospitálás, melyet én könnyen megoldottam, hiszen ekkor már majd' 10 éve a Zala Megyei Kórház Pszichiátriai osztályán dolgoztam főállásban, míg mellékállásban fogyatékos gyermekekkel foglalkoztam.
A képzésünk során jó pár kollokviumunk, szigorlatunk volt, többek között pszichiátriából, pszichopatológiából, rehabilitációból. De ott volt a rajztesztek tantárgy, kifejezéspatológia, rajzfejlődés, a segítő kapcsolat pszichológiája, pszicho-neurofiziológia, pszichoanalitikus elméletek és még sok-sok tantárgy, köztük az alkalmazott képzőművészetterápia is. De jó szívvel emlékszem vissza Aknai tanár úr Csontváry múzeumban tartott óráira, a képzőművészetben történő elmélyülésre.
Voltak vizsgák, voltak szigorlatok, volt kötelező önismereti csoporton való részvétel, szakdolgozat, majd annak megvédése és az államvizsga, melyet én csak álomvizsgának hívtam, hogy a humorral oldjam a helyzet komolyságát.
Mindannyian keményen megdolgoztunk a jegyeinkért, az eredményeinkért. Természetesen mivel nem alapdiploma volt, tandíjat is fizettünk, nem keveset, melyhez adódott az utazás, a szállás, jegyzetek és még sok minden. Egyszer kiszámoltuk. Sok.
De ez most mellékszál. Azóta is mindannyian, akik a pályán maradtunk folyamatosan továbbképzéseken, konferenciákon veszünk részt, hogy naprakészen tudjunk segíteni a hozzánk fordulókon.
S hogy miért most-e poszt? Mert szembejött velem egy hirdetés (nem fogok itt reklámot csinálni neki), melyben egy egynapos online, zoom felületes oktatást követően gyönyörű és rettentő hivatalos megjelenésű oklevelet állítanak ki az azt kevesebb mint 50 ezer ft.-ért elvégzőknek. Majd kis keresést követően meg is találtam azokat, akik ezt elvégezték és máris hirdetik magukat mint művészetterapeuták.
Gondolom mindenki ismeri a coach kifejezést, a coach szakmát. Nos, ebből is van egyetemi másoddiplomás képzés és van néhány alkalmas online, mondjuk úgy képzés. És mindketten ugyanazt a coach titulust tüntetik fel nevük után. Ugyanaz, és mégis más.
Üzlet. Üzlet a képzőnek, de nem üzlet a szolgáltatást igénybe vevőnek. Mert nem ugyanazt a tudást és szakértelmet kapja. És mert ezzel mára a coach szakma sokat veszített presztízséből, sokan fordultak el tőle, mert nem megfelelően képzett szakemberhez fordultak segítségért.
És itt a lényege a posztomnak. Most jó eséllyel el fogja árasztani ezen "alkalmazott művészetterapeuták" tömege az internetet, és kerülnek a jóhiszemű a segítséget keresők látókörébe. És a művészetterápia, ez a csodálatos eredményekre képes szakma, módszer, tartalmilag kiürül, mert tudásukban korántsem magabiztos, magát szakembernek nevező, bármilyen végzettségű emberek fognak most majd "művészetterápiát" végezni, immár papírral a kezükben. Közben mi folyamatosan igyekszünk minden előírásnak, szabálynak megfelelni, odafigyelve a kuruzslótörvényre, a GDPR-ra, a kötelező továbbképzésekre.
A művészetterápia nem játék, nem humbug, nem egy nap alatt elsajátítható tudás.
A művészetterápiában hatalmas lehetőségek vannak, de nem szótárazás, nem a piros azt jelenti hogy... Nem a rajzoljunk egy pálcikaembert és megmondom ki vagy. Nem, a művészetterápia egy terápiás cél érdekében történő folyamat, mely során a szakember tudja mikor milyen eszközt, témát használ. Mikor tudja kinek van szüksége egyéni, és kinek csoportos részvételre. Mikor látja hogy mennyit radíroz a rajzon és melyik momentumnál. Mikor látja hogy milyen sorrendben alakulnak az alakok a papíron, hogy miként nyúl az agyaghoz. Látja az arcot az adott irodalmi mű olvasása közben, és az azt követő reakciót. Mikor tudja ma ezt a témát, ezt az eszközt kell behozni a konzultációra. Mikor felméri ma nem alkotásra, ma ventillálásra, azaz kibeszélésre van szükség. Mikor tudja, ez a téma még korai. Mikor tudja hogy az elkészült műnél mire kérdezzen rá, és az erre a kérdésre adott választ követően mi legyen a következő, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz, hiszem a művészetterápia -legtöbb esetben- nonverbális eszköz a kimondhatatlan kimondásához, elviselhetetlen feldolgozásához.
A művészetterápia felelősség. A mi, a művészetterapeuták felelőssége. Mert Önök, az Önök lelki és az ehhez -a holisztikus megközelítéssel élve- szorosan kapcsolódó testi egészsége a legfontosabb.
Köszönöm ha végigolvasta. Válasszon okosan!
