06/11/2025
Önszabotázs
Ritkán osztok meg magamról bármit is, de most nagyon megérett bennem valami.
Találkoztam egy önszabotázs témájú cikkel, és olyan mélyen belém mart a felismerés saját magammal kapcsolatban, hogy felért egy hideg vizes nyakon öntéssel.
Azt egy ideje már tudom, hogy csodásan tudjuk gátolni magunkat bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, kinek mi a kihívása az életben. Ez rendben is van. Viszont akkor érkezik meg a nagy AHA élménye, amikor ráismersz a mintádra. Mikor azt hitted már túl vagy egy önismereti munkán, de valójában még most jön a java.
A jóga nekem mindig is nagy tanítóm volt. Minden évben máshogy sikerül elmélyülnöm benne, mindig más oldalait fedezem fel. Oktatóként azt hittem, már túl vagyok a szereplési nehézségeimen, hiszen több mint egy éve gyakorlom.
Ám bejött a megfelelési kényszerem, az önbizalom hiányom, mikor máskor, mint egy oktatóképzés keretein belül. Ahol gyakorlatilag ugyan azt csinálom, mint lassan két éve a gyakorlóim körében.
De most “meg kell felelnem” az én oktatóimnak. A társaimnak. Abban a teremben vagyok, ahol szeretek lenni, de nem az én terepem. Kiszolgáltatottnak érzem magam, remeg a hangom, kifulladok, elcsuklik, szétcsúszok. Lehet, hogy még direkt el is rontom, elakadok, csak hogy ne érjek célt. Nekem ne járjon a dicséret. Nekem ne járjon, hogy büszke legyen rám az oktatóm.
Mi történik? Eluralkodik az összes önszabotáló gátam bennem. Szeretném, hogy büszkék legyenek rám. “Otthon” hozom a kreatív órákat, szuper instruálások, de ilyenkor szét esek.
Ez egy hihetetlenül borzasztó megélés volt nekem most az elmúlt 3 hónapban. Nagyon lassan, de sikerül benne fejlődnöm.
Azt hiszem a posztommal csak azt szerettem volna elmondani, hogy mindig meg tudjuk fejlődni önmagunkat, ha törekszünk rá.
M**d megfejlődni önmagad!
Kényelmetlen, kellemetlen, de megéri! 💜