03/03/2019
Van az úgy időnként, hogy a kreatív forrásunkat egy időre elrejti egy sűrű bokor, amikor alig hallani a csobogását, és nem nyilvánul meg a látható világ színpadán. A kreatív forrás sosem apad ki, csak néha a föld alatt talál új járatot, pihen és töltődik... majd amikor eljön az ideje, akkor erőre kap és újra áramlik. Néha az is tökéletesen rendben van, amikor semmit sem alkotunk. Megfigyelünk, várunk, belül inkubálódhatnak gondolat és ihletkezdemények, melyek a maguk tempójában növekedhetnek bennünk. Mindennek van ideje. A lényeg, hogy nyitottak maradjunk, ha épp nem vagyunk a kreatív manifesztáció időszakában. Ilyenkor mások kreatív ötleteit és alkotásait csodáljuk meg, inspirálódjunk, töltődjünk ahelyett, hogy kétségbeesnénk. Joga van létezni terméketlen időszaknak is, mint ahogy a gazdák a termőföldet is hagyják pihenni, miután többször learatták a terményt.
Nekem mindig nagy öröm Elizabeth Gilbertet hallgatni, ahogyan Ő vall a saját kreativitásáról.
Elizabeth Gilbert megosztja velünk gondolatait arról, hogy milyen lehetetlen elvárásokat támasztunk a művészekkel és a zsenikkel szemben. Felveti azt az átütően új megközelítést, hogy a zseni nem önmaga zseniális, hanem benne él a zsenialitás szelleme. Szórakoztató, közvetlen ....
