17/02/2022
Kellemes késő őszi idő van, a középiskolában az iskolapadban ülünk. Szerintem mindenki izgul egy kicsit, még az is, aki tanult. Nekem általában nem a tenyerem izzad, hanem a szívverésem gyorsul föl és égni kezd a fülem, ahogy a tanár lapoz a naplóban. Kire esik a választás? Ki fog ma felelni töriből? Egy helyes (és izmos 🤭) ikerpár egyik tagjára esik a választás. A srác feláll, a tanár kérdez, kérdez, ő szinte semmire nem tud felelni. Kerekedik a tanár szeme, talán a szája széle is lefelé gördül, nem érti, hogy lehet, hogy nem tanult a srác, nem jellemző ez rá, de nem tud mit tenni kéri, hogy üljön le és közli vele, hogy egyest kell adnia a feleletre.
Én már onnantól kezdve, hogy a tanár elkezdi kérdezgetni hitetlenkedve hallgatom. Nem értem miért nem szól a srác, hogy ezt az anyagot nem adták föl házinak megtanulni. Én biztosan tudom, hogy ezt a részt már nem említette a tanár az órán, mert mindig nagyon precízen feljegyzetelem, hogy miből kell készülni. Ezek szerint eddigi elégedetlenségem és „de ez nem is volt még tananyag” félhangos felszisszenéseim nem voltak elég határozottak ezért úgy érzem, egy életem, egy halálom gyorsan fölteszem a kezem és amint rám néz a tanár elhadarom, hogy ez a rész nem volt mára házi és elmondom, hogy pontosan melyik rész volt az.
A tanárunk megköszöni az észrevételt és közli az osztálytársammal, hogy „Julinak köszönhetően ceruzával írom be az egyest, legközelebbre tanuld meg ezt a részt és javíthatod”.
Wow! Micsoda megkönnyebbülés, jó érzéssel tölt el, hogy szóltam, kiálltam valakiért, akinek úgy éreztem szüksége van erre. A srác is rám vet egy pillantást és csak a szemével mer mosolyogni, látom a tekintetében, hogy hálás. Ennek és talán sok más apró kiállásomnak, felszólalásomnak köszönhetően kedves tanárunk a búcsúlevelében ombudsmannak hív és így köszön el tőlem. Akkor még valószínűleg ki is kellett keresnem valamilyen szótárból, vagy az interneten (mert már volt, igaz nem a telefonomon, de az internetkávézóban igen 😊) hogy mi, vagy ki is az az ombudsman. Azóta már számtalanszor bebizonyosodott, hogy óriási az igazságérzetem, mások visszajelzéséből is tudom ezt és én is érzem. Nem bírom az igazságtalanságot.
Akkor még nem is sejtettem és sajnos már el sem mondhatom ennek a kedves egykori tanáromnak, hogy milyen igaza volt. Sok-sok évvel később és teljesen más irányból indulva lettem a várandós nők ombudsmana.
Tudjátok milyen nehéz néha csöndben maradnom, amikor látom az elvárás (protokol) és az anya kívánságai közötti rést a szülés körül? De szerencsére szinte soha nincs rá szükség, hogy én nyissam ki a számat, mert a jól felkészült Apa, vagy a tudatos Anya pontosan tudja mit szeretne a szülés alatt.
Szerencsére az "ombudszmanságnál" fontosabb a jó felkészülés, felkészítés, hogy Te, a szülő nő, vagy a párod, ti mondjátok meg a személyzetnek, hogy ti mire készültetek.
Szeretnétek velem készülni? Várom az üzenetedet!
Send a message to learn more
