20/02/2026
Tisztelt és Szeretett Csíkszentgyörgy község!
Épp ma egy hete, a szervezők kérését elfogadva megtisztelt minket szolgálatával Uzsalyné Dr.Pécsi Rita a házasság hete alkalmával.
Egyedi és kihagyhatatlan alkalmak, hogy gazdagodjunk lelkileg és szellemileg egyaránt. Dr.Pécsi Rita a pedagógus, aki csak a puszta jelenlétével is nevel. Jellem, aki példaként állhat úgy gyerek mint felnőtt előtt. A Tanító, akitől érdemes elvenni, akár ellopni az Élet hogyan? kérdéseire adott válaszait, beépítve azt a saját életünkbe. Mai divatos szóval élve:
- A mentor.
Akit több elismerés mellett 2025-ben Tanúságtevő Életért díjjal tüntettek ki.
Folytathatnám a sort gazdag személyiségéről, de itt megállok.
Inkább az Ő ittlétére való viszonyulásunkra szeretnék reagálni.
Vagyis arra a közönyre, ami szembejött velem egészen pontosan egy hete péntek délután 16.35 perckor.
Egy kis késéssel érkeztünk a délutáni előadásra a helyi kúlturotthonba férjemmel. Gondoltam ülőhelyet biztosan nem kapunk, de sebaj mert a pedagógusnő előadása még az ajtóban állva is élvezhető. Hát nem kellett az ajtóban maradnunk, ugyanis bőven volt hely az üres székeken. Több a kelleténél.
Várakoztunk. A jelenlévők az előadásra, a szervezők a remélt, késve érkezőkre, akik végül nem nyitottak ajtót. Aztán egy gyors, diszkrét bólintással halkan szólt az előadónő:
- Szerintem kezdhetjük.
A testbeszéde akaratlanul is lejjebb csúsztatott székemen. Szégyelltem magam. Most az egyszer először, hogy csíkszentgyörgyi vagyok.
Bár rajongok Dr.Pécsi Ritáért, mindazért, amit ő képvisel, ez a helyzet arra kényszerített, hogy tekintetemet szemmagasság alatti zónában tartsam. Több előadásán vettem részt, de ez volt a legelső, amelyik nemhogy nem teltházas, hanem szinte üres teremben zajlónak hatott. Az első pár gondolatsorát próbálom azóta is visszahozni elmémbe, de mindegyre kudarcot vallok. Ugyanis eltelt valamennyi idő, amíg e döbbenetből helyrejöttem. Nemsokára azon kaptam magam, hogy egyre fennebb emelkedek a székemen, hogy jobban láthassam, halhassam és magamba szívjam minden szavát, ami az Életről szól. A tanúságtevő, Krisztust követő, mondandóját tudományosan alátámasztott, személyes tapasztalattól gazdag életről. Nem a fanatikusan vallásos, hiteltelen keresztény, hanem a mélyen Krisztusba gyökerező, nem erőszakosan meggyőző, annál inkább hitét minden élethelyzetben megvalló hiteles keresztény ember. Aki úgy cselekszik, ahogy beszél. És úgy beszél, ahogy cselekszik.
És miközben tápláltam bensőmet ezzel az igazi táplálékkal, azon gondolkoztam: - hogy jutottunk el ide?
Hogy jutott el erre a pontra Csíkszentgyörgy Község, hogy egy ilyen neves személyiség előadása nem éri el az ingerküszöbünket?
45 rèsztvevő a szervezőkkel együtt a kb.( nem jártam uttána) 4000 lélekszámú községből.
Ugye elenyésző az eredmény %-ban kifejezve?
Vannak állapotok, melyek nem teszik lehetővé a részvételt. Ilyen lehet a betegség, munkahely( megolható néha ez is), kiskorú felügyelete,stb.
Na de mégis, egy ekkora községből 200-an, talán 300- an vagy többen is nem kerültünk volna ki?
Arról csak csendben suttogok, hogy teljesen ingyenes volt az előadásokon való részvétel.
Kissé elszunnyadtunk volna? Bekapott a szemünk? Valamitől elálmosodtunk? Mert az hihetetlen, hogy célzottan elkerült minket a facebookon.
Nem.
Az nem lehet, hogy egy egész község.
💥 Mondok valamit.
Csak nyugodtan tessék elsétálni mellette, hasonlóan a múlt péntekhez.
Nem elszunnyadtunk. Ez nem álmosság! Ez nem elszenderedés!
Hanem MÉLYALVÁS Csíkszentgyörgy község! Az ellenség részéről. Akinek az a jó terve, hogy csak saját magunkra figyeljünk jobb esetben..
Ugyanis nemcsak Dr.Pécsi Rita előadásain üresek a termeink. Hanem szinte minden eseményen, ami nem a hagyományokhoz kötődik, amin illik legalább résztvenni, mert nagyapáink is ezt tették!
Hol van az élő közösség?
Az az élő közösség, akinek első gondolata egy esemény kapcsán nem a személyes énje, hogy mi neki a jó, hanem a társa, a gyereke, a szomszédja és sorolhatnám. Hiszen a gyerekeink által előadott ünnepi műsor alatt kicserélődik a közönség. Mert csak az én gyerekem ügyességére vagyok kiváncsi? Mi ebben a közös?
Az, hogy nálunk mindenki így csinálja!
Hol vagyunk mi nők, anyák ebben a közösségben? A helyünkön?
Tudatosan nem lányokat meg asszonyokat kérdeztem! Mert azok vagyunk szèpszámban.
NŐK!
Milyen gyönyörűen fejezi ki ékes magyar anyanyelvünk a férfi társát.
Mert a fa is nő. A virág is nő. A hajtás is nő. Felfelé. A fény, a meleg, a nagyobb tér felé. Mi nők, hogy állunk ezzel a létünket és mindent ami körülvesz minket, annak létezését meghatározó folyamattal, a növekedéssel? Állunk vagy haladunk?
Fizikai növekedésünk megáll általában 25-30 évesen. De a szellemi meg a lelki növekedésünk határtalan kell legyen.
Mert amikor egy élet növekedésében megáll, éppen akkor indul el a saját halálának az útján. Mert mi nők vagyunk a családi közösségünk motorja. Mégha néha el is fáradunk. Visszatükröződik ez a közösségi alkalmainkon?
Jut eszembe, éppen erről szólt a délutáni előadás😊 a férfiról és nőről a házasságban. Különbözőségeinkről meg a közös értékeinkről. Hogy jobban megérthessük egymást egy- egy élethelyzetben és ne kézhátból reagáljunk a társunk cselekedeteire, hozzáállására, mindenre ami vele kapcsolatos ahelyett, hogy a személyére adnánk választ.
Egy dolog biztos. Nem Dr.Pécsi Rita maradt a kevesebbel, hanem mi.
Mi mindannyian, akik nem veszünk részt ezeken az eseményeken.
Hm, nagy kihagyás ez a múlasztás!
De vajon tanulunk- e belőle?
Vagy legyintünk egyet és elsétálunk mellette, mert aki éppen kiabál az milyen jogon teszi?....
Megpróbálok válaszolni a saját magamnak feltett kérdésre:
Mert egy vagyok közületek, mégis jelen helyzetben jogos, ha ( aki megtisztelsz e sorok olvasásával) másképp gondolod.
Másodsorban, mert kèpzeletben egy rövid időre magaménak tettem a szervezőkben ( Csíkszentgyörgyi Családos Csoport) életre hívott érzelmeket a házasság hetén.
🥰Hálás vagyok Istennek és köszönöm a szervezőknek meg a támogatóknak, hogy részünk lehetett e gazdag programkínálatban. A gyertyafényes vacsorát, meg az azt követő közös beszélgetéseket aranyperceknek éltem meg.
Isten áldjon meg titeket kedves Családos Csoport és töltsön el titeket az Ő drága Szentlelkével, hogy új erőre kapjatok, amikor már feladnátok.
Sohase fáradjatok bele a közösségért végzett munkába🙏
Felbecsülhetetlen🎁
(Tókos Hajnalka-KGY)