12/08/2025
Ne Szúrd El A Kari-Ered
A drágaszág...
Gollam – vagy ahogy valaha hívták, Szméagol – története nem egy gonosz szörny születése, hanem egy érző, kíváncsi fiatal lény tragikus pusztulása. Egy fiúé, aki talán soha nem akart rosszat, de elég volt egy gyilkos pillanat, hogy minden megváltozzon. Hogy mindene odavesszen: családja, neve, embersége… és végül az élete is.
Amit Gollam gyermekkoráról tudunk, azt többnyire Gandalf elbeszéléséből ismerjük – és még ő sem biztos mindenben. Szméagol valószínűleg a Sötérek népéhez tartozott, egy ősi, hajózást kedvelő hobbit-ághoz. Nem egyszerű vándor volt – egy jómódú, nemesi család sarja, egy tisztelt matriarcha unokája, egy kíváncsi, mélyre néző szemű fiú. Már gyermekként is a mély tavak és föld alatti üregek vonzották – mintha a sors már akkor is lefelé húzta volna. És aztán eljött az a bizonyos születésnap...
Déagol, Szméagol barátja, egy horgászkiránduláson véletlenül rálel az Gyűrűre, és ezzel elindul az a végzetes láncreakció, amely nemcsak Szméagolt, de Középfölde sorsát is megpecsételi.
„Add nekem – ma van a születésnapom.” – mondja Szméagol, és amikor barátja nem adja, megöli. Egy szempillantás alatt elveszíti mindazt, ami valaha jó volt benne. Ez nem csupán egyszerű mohóság volt.
A Gyűrű megszólította benne a legsötétebb vágyakat, és Szméagol nem állt ellen. Megölte barátját, hogy megszerezze a kincset, s ezzel nemcsak a kezeit mocskolta be vérrel, hanem a lelkét is. Elássa a testet, elrejti a bűnt, és elindul a lejtőn, amiről már sosem tud visszatérni. A gyilkosság nem pusztán egy ember halála – egy lélek elpusztításának pillanata.
Szméagol hazatér – de már nem ugyanaz.
Lopni kezd, kémkedik, a gyűrű hatására egyre torzabb tetteket hajt végre. Rokonai undorral, félelemmel néznek rá. Végül már nem marad más választásuk: elűzik. A nagymama, aki valaha nevelte, most kitagadja. Szméagol sírva menekült el. Nem vitt semmit, csak a gyűrűt, a bűnt, és a szíve mélyén lüktető ürességet.
A Ködhegység mélyére vonul vissza, ahol századokon át él egyedül, gyűlölve mindent és mindenkit. A fényt, a sötétet, a világot – de legfőképp önmagát. A gyűrűje az egyetlen társa, amit „drágaságának” hív.
De ez a kincs valójában egy átok: meghosszabbítja az életét, de elrohasztja a lelkét. Gollam már nem félszerzet. Valami más. Valami, ami már csak emlékeztet a múltra, de nem része annak többé.
Az Egy Gyűrű nem pusztán egy varázstárgy. Tudatot formál, befolyásol, manipulál – s mint egy parazita, szívja ki gazdájából az emberit. Szméagol sem volt kivétel.
A Gyűrű hatalma alatt teste torzult, lelke megroppant, s évtizedek alatt teljesen elszakadt a valóságtól. A barlang, ahová visszahúzódott, nemcsak fizikai börtön volt, hanem lelki is – egy magányos, sötét világ, ahol az idő értelmét vesztette, és a Gyűrű lett az egyetlen érték.
Forrás: Internet.
