10/11/2025
A láthatatlan gyerekből lesz az a felnőtt, aki nem érzi magát egésznek
Ők azok, akik érzelmi magányban nőttek fel, szükségleteiket nem ismerték el, az érzéseiket nem tükrözték vissza, és az érzékenységüket figyelmen kívül hagyták.
Ami nincs észrevéve, az lassan megszűnik létezni.
Ezek nélkül az érzelmi tükrök nélkül a gyermek nem tudja tisztán érezni saját énje körvonalait. A világ elmosódottá válik, az emberek homályossá, és a belső iránytű elvész.
Az a gyermek, aki nem kap választ az érzelmi jelzéseire, hamar megtanulja, hogy az érzelmek haszontalanok vagy akár veszélyesek – önmaga és mások számára egyaránt.
Ha nincs mellette egy felnőtt, aki megnyugtatja, segít értelmet adni a belső állapotainak, a teste kibillen az egyensúlyból. Az idegrendszere a túlstimuláltság és a disszociáció között ingadozik, védekezésként, amely elvágja a kapcsolatot az érzés és ezek kifejéze között.
Így születik meg az a fájdalmas érzés: „valami nincs rendben velem.”
A válasz nélkül maradt kapcsolódási vágy mély sebbé válik.
Ebből fakad a szégyen, mint önvádlás minden hiányzó kapcsolatért.
Az ember elkezdi magát hibáztatni mindenért, amit nem kapott meg, és magával hordozza az érzelmi önszabályozás nehézségét, a kapcsolódási képességek hiányát, az önmagáról való gondoskodás nehézségét.
A szégyen nem azért jelenik meg, mert nem csodáltak vagy imádtak minket, hanem mert nem teljesült az alapvető szükségletünk: a kapcsolódás és az érzelmi közösség iránti vágy.
„Életünk során a jó kapcsolatok segítenek abban, hogy koherensnek és szeretetre méltónak érezzük magunkat.”
Amikor szenvedünk, egy másik ember jelenléte – a szeme, amely lát, a füle, amely hall, és a szava, amely megnyugtat – valódi szabályozó erő.
De amikor a kapcsolatok inkább az elutasítás vagy a csend forrásai, a szégyen mélyül.
Ahelyett, hogy segítenének önmagunkra találni, még inkább elveszítjük magunkat bennük.
A szégyen – a kapcsolat hiányának visszhangja
A szégyen a lélek betegsége.
Nem számít, mások szégyenítettek meg, vagy te magad szégyelled magad – mindkét esetben üresnek, hibásnak, méltatlannak és becstelenséggel telinek érzed magad.
Mindig egy kapcsolat belsejében kezdődik, abban a sebezhető térben, ahol függtél valakitől, de ő elutasított – így elárulva az önelfogadás és a szeretet iránti szükségletedet.
