04/12/2025
❤️
2008-ban Katie Hinde biológus olyasmit fedezett fel, amit a tudomány évszázadokig figyelmen kívül hagyott: az anyatej nem egy állandó recept, hanem egy folyamatosan változó üzenet.
Kaliforniában, makákók vizsgálata közben egy különös mintázatra lett figyelmes. Ha az anya hím utódot szült, a teje sűrűbb, zsírokban és fehérjében gazdagabb lett – igazi nagy oktánszámú üzemanyag. Ha viszont nőstény kicsit hozott világra, a teje bőségesebb volt, és több kalciumot tartalmazott.
Hogyan képes az anya teste megváltoztatni a tej összetételét pusztán a kölyök neme alapján?
A válasz keresése vezetett el a biológia egyik leglenyűgözőbb jelenségéhez: a „visszaáramlási mechanizmushoz”.
Sokáig úgy hittük, hogy a tej csak egyetlen irányba halad: anyától a gyerek felé. De tévedtünk. Amikor a baba szopizik, a vákuum hatására egy apró mennyiségű nyál visszakerül az anya mellbimbójába.
És itt kezdődik a varázslat: a mell szövete elemzi ezt a nyálat. Mintha egy biológiai szkenner lenne.
Ha a baba nyálában olyan jelek vannak, amelyek lázra vagy fertőzésre utalnak, az anya teste órákon belül elkezdi termelni a szükséges, célzott ellenanyagokat.
Ha a baba stresszes, az anyatej hormonösszetétele – például a kortizolszintje – megváltozik, és képes hatni a kicsi temperamentumára.
Az anyatej változik reggel és este. Változik, ha a baba beteg. Változik attól függően, hogy fiú vagy lány.
Ahogy Hinde fogalmazott: „Az anyatej étel, gyógyszer és jel.” A természet egyik legösszetettebb kommunikációs rendszere – egy csendes párbeszéd két test között, amelyet még a modern technológia sem tud igazán utánozni.
