15/10/2025
Nem rossz gyerek – csak fáradt, és nem bírja tovább
(A düh nem ellenség. Inkább segélykiáltás egy túlterhelt idegrendszertől.)
Van az a pillanat, amikor már semmi sem jó.
A gyerek:
• kiborul azon, hogy nem ő kapcsolta le a lámpát
• zokog, mert „rosszul néztél rá”
• földhöz vágja magát, mert nem narancsos tányérból evett
És te, felnőttként azt érzed:
„Ez most komoly?”
„Már megint hiszti…”
„Mi baja van ezzel a gyerekkel?”
De ha egy pillanatra megállunk, valami fontosat vehetünk észre:
Ez nem neveletlenség. Nem akaratosság.
👉 Ez: túlterheltség.
💡 A dühkitörés nem szándékos viselkedés – hanem a gyerek idegrendszerének kisülése.
Képzeld el:
• Egész nap szabályok
• Elvárások
• Figyelem, alkalmazkodás
• Intenzív ingerek
• És közben kevés pihenés, mozgás, levezetés
Este pedig… 💥 túlcsordul a pohár.
Ezért fordul elő gyakran:
• hogy az oviban még „jó gyerek” volt
• de hazaérve teljesen szétcsúszik
Mert ott tartotta magát,
itthon pedig végre kijöhet az, amit elnyomott.
🧡 És igen, ez fárasztó. Ijesztő. Néha dühítő is szülőként.
De gondolj bele:
Milyen jó, hogy nálad meri kiengedni.
Milyen biztonságot jelent az, hogy nem kell már tartania magát.
💬 Mit tehetsz ilyenkor?
🫶 Ne neveld – kapcsolódj.
Egy túlterhelt gyerek nem tud tanulni, csak túlélni.
🎧 Ne magyarázz – hallgass.
A szavak ilyenkor nem jutnak be. Az ölelés viszont igen.
🌪️ Ne vedd személyesre.
A düh nem ellened szól – hanem a túl sok inger ellen.
Mondhatod ezt:
„Látom, most nagyon sok lett minden. Nem baj, hogy kijött. Itt vagyok.”
„Nem kell egyedül maradnod ezzel az érzéssel.”
„Most csak lélegezzünk együtt. Aztán ha kész vagy, beszélgetünk.”
💭 És ha mégsem tudsz nyugodt maradni?
Akkor te is töltsd újra magad.
A szülői türelem is véges – és ez rendben van.
