12/01/2020
Gyógyító szavak megint. T, mint támasz.
A másik ember krízise tükör nekünk is.
Ránézve leporolódnak a saját félelmeink a Nagy Mítoszainkkal kapcsolatban - az élet végessége, a szerelem elmúlása, az igazságos világba vetett hitünk, amik ilyenkor mind elénk állnak és akarnak tőlünk valamit - és hozhatnak nekünk valamit. Csak ehhez előbb közelebb kell menni hozzá - a beteghez, az elhagyotthoz, a bajban lévőhöz.
A nagy stressz-elméletek szerint a stresszel való megküzdésben legnagyobb segítség az ún. "társas támasz". Annak megélése, hogy nem vagyunk egyedül, hogy tartozunk egy közösséghez - családhoz, barátokhoz, hogy közeli és távoli ismerősök vesznek körül.
Mit tehetsz hát?
Keresd vele a kapcsolatot.
A krízisben lévő ember egy gödör alján ül, és nem lát ki belőle. A "megvárom, míg ő keres" éppen ezért ebben a helyzetben nem előrevivő. Jelezd Te, hogy vagy neki.
Hallgasd meg.
A beszélgetés önmagában egy gyógyító rituálé. Aki egyszer is átélte, hogy milyen módon változtatja meg a hangulatát, világhoz való viszonyát egy figyelmes partnerrel töltött idő, annak ezt nyilván nem kell magyarázni. Receptre kéne felírni. "Egy másik ember szeretetteli figyelme napi rendszerességgel."
Kérdezd meg, hogy miben segíthetsz neki.
Lehet, nem is tud mit kezdeni ezzel először, de adhatsz alternatívákat. Bele sem gondolunk, segítség lehet már az is, ha visszahívunk valakit, hogy neki ne kerüljön pénzbe. Ha elvisszük kocsival egy vizsgálatra. Ha megszerzünk egy könyvet. Ha elvisszük egy koncertre. Ha felhívjuk, hogy egy jó film lesz a tévében. Ha elmegyünk a gyerekeiért az iskolába. Ha hallottunk egy jó történetet, amit megosztanánk vele. Ha jó reggelt sms-t küldünk neki. Ha jelen vagyunk, ha figyelünk. Ennyi.
Ne tanácsolj.
Talán könnyebb, ha megérted, semmi szükség arra, hogy megmondd a tutit. Senki nem várja tőled, hogy elmond a rákból való meggyógyulás receptjét, vagy hogyan kell visszaszerezni a férjét/feleségét, esetleg hogyan szerezzen munkát magának.
Nem kell hogy elmondd, hogyan kellene viselkednie, hogyan kellene éreznie. Ha ezt elengeded, neked is könnyebb. ;)
Ne félj.
Lehet, hogy sírni fog, lehet hogy átkozódik. Ez a krízisfolyamat része - ez szükséges ahhoz, hogy megküzdjön azzal, amiben van. Az ilyen mondatok, hogy "nem hagyhatod el magad" csak a feszültségét növelik. Mert aki sír, és átkozódik és szélsőségesen negatív érzelmeket él meg, nem elhagyja magát, hanem feldolgozza az őt ért traumát. Ha sír, örülj, hogy ilyen biztonságot tudsz adni neki.
Figyeld, mire van szüksége.
Van, hogy felüdítő a számára a "mindenrendbenlesz" optimizmus, van hogy ez fárasztó neki. A krízis olyan mint egy szűk barlang, ahová ő most beszorult. Abban segíthetsz neki, hogy egyre tágabb legyen az általa észlelt lehetőségek tere - de nem mindegy, hogy vésővel és pajszerrel esel neki a barlang falának, vagy finom mozdulatokkal.
Legyél ott neki. Mindig a kapcsolat az, ami gyógyít.
