Béres-Fuchs Réka Pszichológiai Magánrendelő

10/11/2025

💡 „Meddig van az addig? 🤔
Szülői felügyelet vagy bizalom? Hol húzzuk meg a határt?”

Most egy olyan témát hozok, ami egyre gyakrabban köszön vissza a mindennapjainkban – szakemberek, szülők és pedagógusok egyaránt aggódva figyelmeztetnek rá.
Ez pedig nem más, mint a digitális korszak porszívója: a közösségi média, a YouTube, Tik-tok és a videójátékok világa.

Nem szeretnék most mély szakmai elemzésbe menni (arra talán majd egy másik posztban kerül sor), inkább két történetet szeretnék megosztani veletek.
Az egyik személyes élmény, a másik pedig egy sokkoló, de igaz történet.

🧩 Az első történet – három fiú, egy titok és egy „ájulás”

Három fiú – két 10 éves és egy 12 éves – egy délután a parkban játszott. Kettőnek közülük,
mint a legtöbb gyereknek, nekik is telefon volt a zsebükben, korlátlan hozzáféréssel a digitális világ minden sarkához.

A két „telefonos” fiú vagánykodni akart, ezért megmutatták az „újoncnak”, mi az a felnőttfilm (p.rn.)
A telefon nélküli kisfiú – tudatlan, ártatlan, kíváncsi – döbbenten nézte, amit látott.
De a történet itt nem ért véget.

A "nagyobbak" sejtették, hogy a "beavatott" otthon el fogja mondani, mit látott… és ők lebuknak.
Ezért kitalálták, hogy eljátszák vele, hogy elájult.
Elhitették vele, hogy amit látott, az csak képzelgés, hallucináció volt.

Az „ájulás” persze ijesztő volt – a szülők megrémültek, orvost akartak hívni.
Csak ekkor derült ki, mi történt valójában.

A kisfiú arca mindent elárult: sokk, zavar, undor és szégyen.
Ő nem értette, miért volt ez vicces, miért volt ez „menő”. Fájt a csalódás, fájt hogy a barátjának hitt gyerekek csúnyán átverték, becsapták.

És ez az egész nem arról szólt, hogy rossz gyerekek voltak – hanem arról, hogy a kíváncsiság természetes, az algoritmus viszont nem ismeri a határokat.

⚠️ A második történet – egy kisfiú, aki elveszett a képernyő mögött

Ez is egy megtörtént eset, amit Nicholas Kardaras Digitális téboly című könyvében is olvashatunk.
Egy pszichológust hívtak be egy gyilkossági ügyhöz.
Az elkövető? Egy átlagos, csendes kisfiú. Olyan, akit bármelyik iskolaudvaron láthatunk.

A fiú magányos volt, nehezen kapcsolódott másokhoz, és minden szabadidejét a képernyő előtt töltötte.
Olyan videókat nézett, amiket gyerek soha nem kellene látson– erőszakos, sokkoló felvételeket, amelyek érzéketlenné tették, és fokozatosan erőszakra hangolták.

Egy nap, miközben barátai meghívták magukhoz, először érezte újra, hogy tartozik valahová.
De aztán elöntötte az érzés, hogy ő soha nem lesz „olyan, mint a többiek”.
És ekkor egy sötét gondolat vezette… a végkimenetelt már tudjuk.

Nem elég bízni a gyerekeinkben.
Jelen is kell lennünk.
Figyelnünk kell az utakra, amelyeken járnak – nem ellenőrzésből, hanem gondoskodásból.

Töltsünk velük időt – igazi, minőségi időt.
Mert ha mi nem vagyunk ott, akkor az algoritmusok ottlesznek.
És ők nem szeretnek, nem védenek – csak fogyasztanak.

28/10/2025

Legutóbb arról írtam, mi történik, amikor egy gyerek az osztályban „jó példává” válik,
egy másik pedig „problémás szerepet” kap.
Most – ahogy ígértem – jövök a folytatással:
hogyan veheti észre a szülő, ha valami nincs rendben – akár az iskolában, akár otthon.

1️⃣ Honnan láthatja a pedagógus, hogy baj van – akár az iskolában, akár otthon?

A „túl sok fény, túl sok árnyék” jelensége nem mindig látványos.
Sokszor észrevétlenül épül be az osztály légkörébe: egy pillantás, egy dicséret, egy sóhaj — és a gyerekek pontosan tudják, ki a „jó”, és ki a „nehéz” gyerek.

👀 Apró, de beszédes jelek:

• Amikor egy gyerek megszólal, a többiek összenéznek, elnevetik magukat, vagy elfordulnak.

• A „jó példának” tartott tanuló körül csönd lesz, ha hibázik – mert a többiek már nem tudják, hogyan reagáljanak rá.

• A „nehéz” gyereket gyakran emlegetik mások szülei: „Már megint vele volt baj.”

• A dicséret mindig ugyanazoknak jut – mások legfeljebb a háttérben maradnak.

• A tanár egyre kevesebb pozitív dolgot tud mondani bizonyos gyerekekről, vagy gyakran a viselkedésükre, nem az erősségeikre fókuszál.

2️⃣ Honnan láthatja a szülő, hogy baj van – akár az iskolában, vagy akár otthon?

Nem mindig könnyű észrevenni, ha a gyerek lelkében elbillen valami.
Sokszor nem panaszkodik, csak változik – apránként, észrevétlenül.
De vannak jelek, amik árulkodóak lehetnek, ha elég figyelmesek vagyunk.

👀 1. Megváltozik a viselkedése

A korábban nyitott, beszédes gyerek elhallgat, vagy szokatlanul ingerlékeny lesz.

A csendes gyerek hirtelen túl aktív, „bohóckodó” – mintha rejteni próbálna valamit.

Egyre többször hangzik el: „Nem akarok iskolába menni.”

A reggeli indulásnál jön a hasfájás, fejfájás, sírás – majd hétvégén „minden rendben van”.

👉 Ezek gyakran szorongásos reakciók, nem „hiszti”.

📝 2. Változik a teljesítmény és a motiváció

A gyerek, aki korábban szeretett tanulni, hirtelen elutasító lesz: „Úgyis mindegy, mit csinálok.”

Vagy épp ellenkezőleg: túlteljesít, tökéletes akar lenni, fél a hibától.

Sok szülő ilyenkor büszke („milyen szorgalmas lett!”), de belül a gyerek retteg attól, hogy elveszíti az elismerést.

👉 Az egyik véglet a feladás, a másik a túlkompenzálás – mindkettő ugyanarról szól: félelemről.

---

💬 3. Megváltozik a társas viszonya

A gyerek, aki korábban beszélt a barátairól, most nem említ neveket, „senki sincs”, „nem tudom”.

Vagy arról mesél, hogy „mindenki csak Annát szereti”, „velem senki nem ül egy padba”, „nem választanak be a csapatba”.

Ha a gyerek nemcsak szomorú, hanem szégyelli is magát, az különösen fájdalmas jel.

👉 A kirekesztettség és a láthatatlanság ugyanúgy sérülés, mint a nyílt bántás.

🏠 4. Otthon is eltolódik az egyensúly

Az egyik testvér folyton dicséretet kap, a másik „problémás” lesz – észrevétlenül, jó szándékból.

A „jó gyerek” szorong, hogy hibázhat, a „nehéz gyerek” pedig befelé fordul vagy lázadni kezd.

Ha bármelyik gyerekről gyakrabban beszélünk a másik előtt, mint vele, az már egy apró, de fontos jelzés.

👉 A család dinamikája sokszor tükröződik vissza az iskolai kapcsolatokban – és fordítva is.

3️⃣ Miért nehéz ezt észrevenni?

Mert a legtöbben jót akarunk, csak közben észrevétlenül torzul a fókusz.
A „kedvenc” gyereket védenénk, a „nehéz” gyereknek meg túl hamar elfogy a türelem.
És ha ehhez még otthoni feszültségek is társulnak, a gyerek kettős fronton harcol:
egyik helyen megfelelni próbál, a másikon bizonyítani.

4️⃣ Mit tehetünk – hogy ne nőjön túl a fény és az árnyék?

🎓 Pedagógusként:

🔍 Figyeljük a testbeszédet.
Néha a legfontosabb jel nem hangzik el szavakkal.
A félrenéző tekintet, a lesütött szem, a visszahúzódó testtartás többet mond, mint egy jegy vagy fegyelmi figyelmeztetés.

🪞 Gyakoroljunk önreflexiót.
Kérdezzük meg magunktól:
„Kinek adok most több figyelmet? Ki az, akit gyakrabban javítok ki?Hogyan teszem mindezt?
Néha egy rövid belső megállás is elég, hogy visszaálljon az egyensúly.

👂 Kérjünk visszajelzést.
Egy kolléga, iskolapszichológus vagy tanácsadó külső szemmel ráláthat, ha valakin túlzott nyomás van az osztályban.
Sok országban ez bevett gyakorlat: „peer observation” – kollégák figyelik egymás óráit, nem ellenőrzésként, hanem támogatásként.

💬 Beszéljünk a gyerekekkel is.
Nem feltétlenül csoportosan, hanem egy-egy rövid négyszemközti beszélgetés formájában:
„Hogy érzed magad a többiekkel? Van, akihez nehezebb kapcsolódni?”
Ezek a beszélgetések sokszor megelőznek nagyobb bajokat.

🤝 Szóljunk a szülőnek időben.
Mielőtt a helyzet elmérgesedik, egy korai, együttérző jelzés („valahogy nehezebb most a viszony, nézzük meg együtt”) sok konfliktust megelőzhet.
Nem vádként, hanem szövetségként.

👨‍👩‍👧 Szülőként:

👁️ Figyeljük a finom változásokat.
Ha a gyerek hirtelen nem akar iskolába menni, gyakran „megmagyarázhatatlan” hasfájása van, vagy nem mesél a napjáról — az mind üzenet.

💬 Adjunk teret az érzéseinek.
Nem kell rögtön megoldani: elég, ha meghalljuk.
„Értem, hogy ez rosszul esett” sokkal többet segít, mint „ne foglalkozz vele”.

🤲 Keressünk párbeszédet a pedagógussal.
Nem számonkérésként, hanem együttműködésként.
Egy-egy őszinte beszélgetés sokszor mindkét fél szemét megnyitja.

🧭 Ha elakadunk, kérjünk segítséget.
Iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, vagy akár a gyermekorvos is segíthet abban, hogy merre induljunk tovább.
A lényeg: ne egyedül próbáljuk megoldani.

✨ A gyerekeknek nem „tökéletes” felnőttekre van szükségük, hanem olyanokra, akik képesek észrevenni, ha kibillen a mérleg. Ahol nemcsak a jó jegyet, hanem az egyensúlyt is értéknek tartjuk.

21/10/2025

„Bezzeg a másik gyerek…” – amikor a pozitív és negatív megkülönböztetés is fáj

Munkám során, amikor szülőkkel és gyerekekkel beszélgetek, gyakran hallom ezeket a mondatokat:

"A tanító néni nem szereti a gyermekem, bezzeg a másik gyerek, az bármit tesz, mindig rendben van.”
„A lányom gyomorideggel megy iskolába.”
„A fiam sosem kerül sorra, sosem választják ki, hiába próbálkozik.”

Szülők és gyerekek panaszaiból szívszorító történetek rajzolódnak ki:

„A gyermekemet külön ültették, és a tanító néni azt mondta a többieknek, hogy viselkedjenek úgy, mintha nem is lenne ott.”
„Az én kisfiamat (elsős!) egy egész órára kiküldték a folyosóra, ott álldogált egyedül.”

Ezek a helyzetek nemcsak a gyermeket, hanem a biztonság és az igazságosság érzését is mélyen megrendítik.
A tanító, aki talán pillanatnyi fegyelmezésnek szánja, nem mindig látja, hogy egy ilyen élmény akár évekig kísérthet.

Ezek a mondatok nem egyedi panaszok – hanem tünetei annak, amikor egy közösségben láthatatlanul kialakul a kedvenc és a bűnbak szerepe.
És ez a dinamika nemcsak az iskolában, hanem a családban is felbukkanhat.

🏫 Mi történik az osztályban?

A gyerekek pontosan érzékelik, ha a tanár valakit jobban kedvel, többet dicsér vagy gyakrabban tesz példává.
Ha ez tartóssá válik, az osztályon belül hierarchiát és rejtett feszültséget szül:

A „kedvenc” gyerek könnyen elszigetelődhet, mert mások irigykednek rá vagy igazságtalannak érzik a helyzetet.

A „bűnbak” gyerek pedig megtanulja, hogy ő „az, aki mindig hibázik” – és ezzel együtt nő a szorongása, visszahúzódása.

Az osztályközösség légköre megfeszül, csökken az együttműködés, és nő a titkos ellenszenv.

📚 Kutatások szerint az igazságos, támogató tanári hozzáállás az egyik legerősebb védőfaktor: az ilyen osztályokban kevesebb a bántalmazás és nagyobb a kohézió (Hughes & Im, Educational Psychology Review, 2023).

👨‍👩‍👧‍👦 Mi történik a családban?

A családban ugyanez a két pólus jelenhet meg – csak gyakran „szeretetnyelvbe” csomagolva:

Az egyik gyerek „a büszkeség”, „a jó tanuló”, „a segítőkész”, a "kedves, simulékony"

A másik pedig „a problémás”, „a nehezebb eset”, „aki miatt mindig aggódni kell”.

Ez a dinamika hosszú távon:

testvérféltékenységet, versengést és elhatárolódást szül,

az egyik gyerekben túlteljesítési kényszert, a másikban kudarcélményt és önértékelési sebeket alakít ki,

a szülők és gyerekek közti kapcsolatokban pedig megjelenhet a „nem vagyok elég jó” érzése – akár mindkét oldalon.

Fontos megérteni: a kivételezés nem mindig tudatos. Sokszor egyszerűen személyiségi illeszkedésről, temperamentumról vagy az aktuális élethelyzetről van szó – de a hatása így is valós.

🌱 Mit tehetünk?

Reflektáljunk: kivel könnyebb, kivel nehezebb?Miért?Mit vált ez ki belőlem?

Figyeljünk a „csendes szenvedőkre” – akik látszólag jól vannak, de belül szoronghatnak.

Kommunikáljunk nyíltan: „most többet segítek a testvérednek, mert ő ebben elakadt, de ez nem jelenti, hogy te kevesebbet érsz.”

Ne legyenek állandó szerepek: minden gyereknek legyen tere másnak is lenni – hibázni, kiemelkedni, pihenni.

👉A „kedvenc” és a „bűnbak” szerep nem csak az iskolában, hanem a családban is láthatatlanul alakítja a kapcsolati dinamikát.

A következő posztban arról lesz szó,
hogyan ismerhetjük fel a jeleit annak, ha egy gyereket túlságosan istenítünk vagy befeketítünk – és mit tehetünk, ha ezt észrevesszük.

12/10/2025

Gyermeki állapotfelmérésről röviden – amit érdemes tudni, mielőtt időpontot kértek

Sok szülő keres meg azzal a kéréssel, hogy szeretné, ha a 2, 5 vagy 8 éves gyermeke „állapotfelmérésen” venne részt. Ilyenkor fontos tisztázni, milyen típusú felmérésre van szükség, mert ez befolyásolja a folyamatot és a találkozások számát is.

👩‍👧 1️⃣ Amikor a szülők vagy az óvónéni, tanító néni aggódik

Ilyenkor az első lépés mindig egy szülői beszélgetés, ahol részletesen átbeszéljük a megfigyeléseket, aggodalmakat, kérdéseket.
Ez alapján döntjük el, hogy szükség van-e további alkalmakra, például a gyermek megfigyelésére vagy vizsgálatára.
👉 Ez a folyamat általában 2–6 alkalmat is igénybe vehet, attól függően, mit kell pontosabban feltérképeznünk.

🧩 2️⃣ Amikor korábban már járt szakembernél a gyermek

Előfordul, hogy a szülők azért keresnek meg, mert korábban egy pszichiáter vagy pszichológus már felvetett egy diagnózist (pl. ADHD, autizmus), és szeretnék ezt megerősíttetni vagy megcáfoltatni, illetve szükség van egy írásos dokumentumra (pl. a pszichiáter, bizottság, „handicap” vagy „CES” felé).
👉Mivel ezekben az esetekben pontosan tudjuk, mit kell feltérképezni, a folyamat többnyire 1, legfeljebb 2 alkalmat igényel.

💡 Hasznos tanács szülőknek:

Érdemes előre feljegyezni a fontos megfigyeléseket, eseményeket, mert a beszélgetés izgalmában sokszor kimarad, ami lényeges lehet.

Nagyon hasznos, ha a szülő videót készít egy-egy nehezen kezelhető helyzetről – ez segíti a pontosabb megértést.

Kérhetnek véleményt a pedagógustól is, ha a viselkedés az óvodában vagy iskolában is eltérő.

📌Amire érdemes figyelni a találkozás napján:
A gyermek legyen kipihent, ne legyen éhes, beteg vagy nyűgös, mert ezek mind jelentősen befolyásolhatják a vizsgálat eredményét.

✨ Célunk, hogy a felmérés valóban a gyermek valós működését tükrözze – ehhez pedig a szülői együttműködés és előkészülés óriási segítség. ✨

08/10/2025

Egy kis türelem, nagy figyelem

Sokszor előfordul, hogy nem tudok azonnal válaszolni a hívásokra — sem munkaidőben, sem néha azon kívül.
Van, amikor épp egy klienssel dolgozom, és a teljes figyelmem neki szentelem.
Máskor pedig a családommal vagyok, és velük élem meg azokat az értékes, feltöltő pillanatokat, amelyekből aztán másnap újra tudok adni. 💚

A hivatásom nagyon fontos számomra, de hiszem, hogy a belső egyensúly a legjobb munkaeszköz — és ennek része az is, hogy néha csendben vagyok, elérhetetlenül.

Ha nem tudsz elérni, kérlek, hagyd meg az üzeneted, és amint időm engedi, visszahívlak.
Köszönöm a türelmet, megértést és azt, hogy tiszteletben tartod mind a hivatás, mind a család idejét. 🌸

08/10/2025

👋 Üdvözlöm az oldalamon!

Béres-Fuchs Réka vagyok, klinikai pszichológus és pszichoterapeuta, több mint 20 év szakmai tapasztalattal.

Az elmúlt évek során gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt dolgoztam – gyakran hívnak „gyermekpszichológusnak”, de valójában minden korosztállyal foglalkozom. Segítek a szorongás, stressz, önértékelési problémák, párkapcsolati nehézségek és gyermekkori kihívások megértésében és kezelésében.

💡 Bár a munkám hivatás, számomra fontos az egyensúly a szakma és a családi élet között – hiszem, hogy ez az egészséges lelki működés alapja.

📍 Rendelőm: Oradea, str. Pescărușului 14.
📞 Időpontfoglalás: 0744-182867

👉 Ha úgy érzed, szükséged van támogatásra, bátran vedd fel velem a kapcsolatot.

24/12/2023

Áldott, békés ünnepeket!

29/01/2023

Szeretettel ajánlom minden kedves szülő figyelmében!

Az alábbi cikk kiemeli mit tehetünk annak érdekében, hogy gyerekünk megfelelő módon találkozzon a szexualitással, illetve milyen hatással van a pornó a gyerek sz*****is- és lelki életére.

A mai gyerekek nagy része már azelőtt lát pornót, mint hogy elkezdene sz*****is életet élni, így a pornó végzi a – teljesen torz – sz*****is felvilágosítást. A gépies, erőszakos szex és a trauma lett a norma, ami egy egész nemzedék sz*****is szokásait írja át úgy, hogy a...

24/12/2022

🎄Áldott, bèkés karácsonyi ünnepeket és egy boldogabb új évet!
🎅 Sărbători binecuvântate!