Szigyártó Adrienn - pár- és családterápia

06/09/2025

12/08/2025

Nincs az a szeretet, ami pótolhatná a szüleink szeretetének hiányát, függetlenül attól, hogy gyermekkorunkban jól vagy rosszul bántak velünk.
Ez egy olyan seb – a szeretet hiányának fájdalma – amit csak mi magunk gyógyíthatunk meg, csak belőlünk gyógyulhat.
Senki más nem teheti meg ezt kívülről, mert bármennyire is szeret valaki, ő nem az a szülő, akinek gyermekként át kellett volna ölelnie minket, akinek meg kellett volna tanítani a szeretetet.
A bennünk élő gyermek tudja, hogy érzelmileg el volt hanyagolva. Ezt a tényt nem lehet kitörölni. Felnőttként kaphatunk szeretetet, de ez már nem ér vissza az időben, nem simogatja meg azt a magányos kisgyermeket, akik egykor voltunk. Ahhoz, hogy "ő" -a belső gyermeki énünk- meggyógyuljon, szükség van valakire, aki igazán szereti – és ez a valaki csak mi magunk lehetünk.
Fel kell ismernünk: annak a gyermeknek egyetlen „hibája” az volt csupán, hogy egy olyan családba született, amely nem tudta, hogyan kell szeretni. Olyan szülőkhöz született, akiket szintén nem szerettek, akik nem tanulták meg a szeretet nyelvét, mert saját belső gyermekük is elhagyatott volt.

És mégis… vannak, akiknek sikerül megszeretniük a bennük élő gyermeket. Még akkor is, ha őket soha, senki nem szerette. (Gabriella Tupini)

04/08/2025

Félelem, kötelességérzet, bűntudat. Nem ezt kellene érezni, ha szeretve vagyunk. Mégis sokan esünk az érzelmi zsarolás csapdájába, engedjük manipulálni magunkat, és elhisszük, hogy társunk, barátunk, szüleink csak jót akarnak, és mellékes az, hogy mi közben mit érzünk. A sze...

15/07/2025

„Mivel daganatos beteg kliensem állapota miatt az időnk erősen fogytán volt, mihamarabb igyekeztem arra fordítani a figyelmét, ahol a probléma gyökerét éreztem: az édesapjával való kapcsolatára - de nem a fájdalmas emlékek boncolgatása céljából, hanem hogy végül megbékélhessen vele. Teljes elutasításba ütköztem. Nem engedte, hogy ehhez a témához hozzányúljunk, akár nyíltan, akár áttételesen próbáltam érinteni. Ezt nyilván elviselhetetlenül fájdalmasnak érezte, ezért egy énvédő mechanizmussal izolálta, ’letokolta’, és a fájdalom ott pangott, növekedett benne – mint egy daganat. Szerette volna kimetszeni, kihasítani magából, de ez lehetetlen volt. Hiába mondjuk, hogy a szüleink nem érdekelnek minket, hiába nem tartjuk velük a kapcsolatot, hiába érvelünk azzal, hogy mi másképp élünk, az ellenkezőjét képviseljük és tesszük annak, amit ők – akkor is ott vannak minden sejtünkben. Bármilyen fájdalmas ezzel szembenézni, amikor a szülő méltatlan a szerepére – a gyökereinket nem vághatjuk el, mert nem maradunk életképesek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kapcsolatban kell maradnunk egy adott esetben abuzáló, bántalmazó, elhanyagoló szülôvel is (sok esetben ez kifejezetten ellenjavallt, máskor meg lehetetlen is, mert például a szülő már nincs is az élők sorában), hanem azt, hogy ezt a sebet gyógyítanunk kell magunkban. Attól ugyanis, hogy mi nem foglalkozunk a problémával, a probléma még foglalkozik velünk.” Dr. Almási Kitti: Bátran élni – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/almasi-kitti_batran-elni-2580