Infinytherapy Energy Healing with Hypnosis by Tatár Annamária

10/11/2025

Holnap megnyílik a fény egyik legerősebb kapuja – a tízmilliószoros nap.
Amit ezen a napon kimondasz, elengedsz vagy megköszönsz,
annak az energiája tízmilliószorosan rezdül vissza hozzád.
Figyelj a gondolataidra, mert most minden teremt. ✨

09/11/2025

🌕 AZ ÖNSZABOTÁZS VÉGE
avagy amikor már nem kell magad elhagynod ahhoz, hogy biztonságban legyél

Van egy pont az úton, ahol hirtelen csend lesz. Nem azért, mert minden problémád megoldódott, hanem mert már nem akarsz önmagad ellen harcolni. Ez a pont az, ahol az önszabotázs megszűnik. Nem eltűnik, nem kiirtod — egyszerűen elveszti az értelmét.

💫 Az önszabotázs nem ellenség volt, hanem tanító

Ő volt az, aki évekig a figyelmedet a belső sebeidre irányította. Aki megmutatta, hol nem bízol, hol nem hiszed el, hogy megérdemled, és hol cserélted le a szabadságodat biztonságra. Az önszabotázs az a barát, aki rossz tanácsokat adott,
de csak azért, mert féltett. És amikor végre meghallod, mitől félt, ő maga is megnyugszik.

🌿 A mély béke paradoxona

Nem az a béke, hogy soha nincs benned kétség. A béke az, amikor már nem félsz a kétségtől. Amikor tudod, hogy ha jön egy új kihívás, nem omlik össze semmi, csak egy régi program. És te már nem azzal azonosulsz. Onnantól kezdve minden, ami korábban önszabotázsnak tűnt, csak jelzés lesz:
„Hé, itt még mindig szeretetre van szükség.”
És te már nem reagálsz önváddal, hanem odafordulsz magadhoz, és azt mondod:
„Oké, itt is én vagyok. Itt is rendben van.”

🪞 Az igazi önbizalom

Nem az, hogy mindig tudod, mit csinálsz. Hanem hogy nem félsz magadtól, ha épp nem tudod. Nem a kontroll, hanem a bizalom az új alap. Nem a „hogyan”, hanem a „miért” visz tovább. Mert a Lélek nem célt akar elérni — hanem tapasztalni, kibontakozni, megélni. És amikor már nem kell bizonyítanod, a siker is szabadon jön.

🔓 A belső szabadság kezdete

Az önszabotázs vége nem egy esemény. Ez egy szintváltás. Egy újfajta együttműködés önmagaddal. Nem próbálsz már „jobbnak” lenni — csak igazinak.
És az igazi éned nem szabotál. Ő teremt. Teremt kapcsolatokat, lehetőségeket,
új tapasztalatokat, amelyek összhangban vannak a lelkeddel. És mindez természetes lesz, mert nem a hiányból, hanem a teljességből születik.

💬 A szemináriumról

Erről a fordulópontról beszélünk majd november 10-én, este 21:00-tól (román idő szerint), az online Zoom szemináriumon. Ez az este nem csak tudásról szól majd,
hanem valódi belső újrahuzalozásról: hogyan élj úgy, hogy ne kelljen többé visszafognod magad, hogy a biztonság ne a lemondásban, hanem a teljességben legyen. Nem technikát tanítok, hanem átkapcsolást. Az önszabotálóból az önmegtartóba. Az „én ellenem”-ből az „én velem”-be.

Tatár Annamária – Hipnoterapeuta
Elmah

👉 https://fb.me/e/jaAjWXp2n

07/11/2025

🎭 A BELSŐ KRITIKUS, AKI SOSEM FÁRAD EL
avagy hogyan szállj ki a saját fejeddel folytatott vitából

Van benned valaki, aki sosem alszik. Nem kér fizetést, nincs hétvégéje, és mindig éber. Ő a belső kritikus – a tudatalatti rádiós műsorvezetője, aki éjjel-nappal sugározza a „nem vagy elég jó” című műsort.
És ami a legszebb: te fizeted a műsort az energiáddal.

📻 A kritikus eredete

A belső kritikus nem gonosz. Ő valaha a biztonságod őre volt. A gyerekkori logika így hangzott:
„Ha elég jól csinálom, nem bántanak.”
Így tanultad meg önmagadat felülvizsgálni, mielőtt mások tennék meg. A belső kritikus tehát egy megelőző védekezés. Ő az, aki azt hiszi, megment az elutasítástól, a hibától, a szégyentől. Csakhogy ma már nincs, aki bántana –
de a belső hang továbbra is dolgozik, mert nem szóltál neki, hogy lejárt a műszak.

🧠 A kritikus és az önszabotázs titkos szövetsége

A belső kritikus és az önszabotázs egy csapat. A kritikus kritizál, hogy ne hibázz. Az önszabotázs meg leállít, hogy ne is próbáld meg.
Ketten együtt úgy működnek, mint egy furcsa biztonsági rendszer:
– ha nem lépsz, nem hibázol,
– ha nem hibázol, „biztonságban” maradsz.
De közben az élet elmegy melletted, és te csak állsz a rajtvonalon,
miközben a kritikus a hangosbemondón üvölti:
„Na látod, megint nem csináltál semmit!”

😂 A belső kritikus kedvenc mondatai

„Minek kezdted el, ha úgysem tudod befejezni?”
„Mások ezt már rég megcsinálták.”
„Nem készültél fel eléggé.”
„Ha igazán jó lennél, már működne.”
„Ne dőlj hátra, még nincs vége.”
Ismerős valamelyik? A belső kritikus olyan, mint egy túlbuzgó edző: nem érti, hogy néha a pihenés is része a fejlődésnek.

🪞 Miért hiszed el neki?

Mert a hangja ismerős. Sokszor hasonlít valakiére a múltadból – szülő, tanár, autoritás, akihez gyerekként igazodtál. És mert belülről jön, azt hiszed, igaz. Pedig nem az igazság beszél, hanem a kondicionált félelem. A belső kritikus az a részed, aki nem bízik benned. Nem látja, mennyit fejlődtél, mert még mindig a régi térképet nézi rólad.

🧩 A felismerés: te vagy a rendező

Nem kell elhallgattatni, de nem is kell engedni, hogy ő rendezze az életed filmjét. Képzeld el, hogy ez a hang csak egy karakter a történetedben. Hasznos lehet, ha hallgatod, de veszélyes, ha azonosulsz vele.
Ha legközelebb megszólal, mondhatod neki:
„Köszönöm, hogy vigyázni akarsz rám, de most már máshonnan jön a biztonság.”
És abban a pillanatban, hogy nem reagálsz védekezéssel,a hang halkulni kezd.

🌬️ A csend, ami a kritikus mögött van

Amikor a belső kritikus elcsendesedik, előbújik valaki más. Az igazi éned. Az, aki nem tökéletes akar lenni, hanem jelen. Nem teljesíteni akar, hanem kapcsolódni. Nem fél hibázni, mert érzi, hogy a szeretet nem eredményhez kötött. És onnantól kezdve nem kell motiváció, mert a létezés önmagában erővé válik.

💬 A szemináriumról

Ezzel a belső „hanggal” és annak tudatalatti gyökerével is fogunk dolgozni
november 10-én, este 21:00-tól (román idő szerint), a Zoom szemináriumon. Megtanulod felismerni, hogy mikor beszél a belső kritikus és hogyan tudod átprogramozni a gondolati reflexeket, hogy a fejed ne hadszíntér, hanem szövetséges legyen.
Nem a hangokat némítjuk el, hanem a kapcsolatot alakítjuk át. Mert a csend nem a hiány, hanem a bizalom jele lesz.

Tatár Annamária – Hipnoterapeuta
Elmah

👉 https://fb.me/e/jaAjWXp2n

06/11/2025

🌱 TÚLÉLÉS VAGY KITELJESEDÉS?
avagy miért ragaszkodsz a régi mintáidhoz, még ha már szorítanak is

Volt már olyan cipőd, amit imádtál, de egy ponton elkezdte törni a sarkad, mégsem volt szíved kidobni? Pont ilyen a legtöbb életminta is. Kényelmetlen, fáj, nem szolgál, de... „mégis az enyém”.

👣 A túlélés logikája

Amikor gyerek voltál, megtanultad, hogyan kell túlélni. Nem arról, hogyan kell boldognak lenni, hanem arról, hogyan lehet biztonságban maradni.
Megtanultad, hogy:
– ha csendben maradsz, nem bántanak,
– ha elég jót csinálsz, akkor elfogadnak,
– ha mindig másokat előtérbe helyezel, szerethető leszel.
És a tudatalatti ezt a listát életstratégiának hitte. Ebből nőtt ki az, amit ma önszabotázsnak nevezünk.
Mert a túlélés azt mondja:
„Inkább maradj a biztos rosszban, mint menj az ismeretlen jóba.”

🔄 A minták újraíródnak – csak nem mindig jól

Felnőttként már nem a környezeted szabályoz, hanem te magad. De a tudatalatti ugyanazt a logikát futtatja. Így jön létre az ördögi kör:
– Minden siker után hirtelen jön egy „véletlen” akadály.
– Minden lehetőségnél megjelenik egy „de most nem alkalmas” érzés.
– Minden boldogságnál egy apró belső hang megszólal:
„Túl jó, hogy igaz legyen.”
Ez az önszabotázs új ruhája: a biztonság álcázza magát komfortzónának.

🧱 Az identitás: a láthatatlan fal

Amikor a lelked fejlődni akar, a tudatalattid tiltakozik. Nem azért, mert rosszindulatú, hanem mert a változást halálként érzékeli. Ha te mindig az voltál, aki „túlél”, akkor a kiteljesedés olyan, mintha meghalnál. A régi identitásod szemszögéből legalábbis.
És ezért történik az, hogy amikor minden végre jó irányba halad, valahogy mégis „elromlik”. Nem a sors babrál ki veled – a rendszer egyszerűen önmagát védi.

💡 A túlélőből alkotóvá válni

A túlélő kérdez: „Mi lesz, ha nem sikerül?”
Az alkotó kérdez: „Mi mindent teremthetek ebből?”
A túlélő kontrollál. Az alkotó áramlik.
A túlélő fél a kudarctól. Az alkotó tudja, hogy minden tapasztalat tágítja a tudatot.
De ahhoz, hogy átlépj a túlélésből a kiteljesedésbe, nem elég akarni — engedni kell. Engedni, hogy másképp működjön benned a valóság.

💬 Egy apró önvizsgálat

Kérdezd meg magadtól:
„Mikor éreztem utoljára, hogy élek, nem csak működöm?”
Lehet, hogy rég volt. De ha már felteszed a kérdést, az élet máris megmozdul. Mert a Lélek mindig válaszol, ha hívod. A túlélés a múlt reflexe. A kiteljesedés a jelen döntése.

🌈 A szemináriumról

Erről fogunk beszélni november 10-én, este 21:00-tól (román idő szerint), az online Zoom szemináriumon: hogyan ismerd fel, ha már csak „túlélésből” élsz, hogyan kapcsol vissza az életenergiád, és hogyan kezdj el kiteljesedésből működni anélkül, hogy harcolnál önmagaddal. Nem elmélet, hanem belső újrakódolás lesz.
Mert a Lélek mindig készen áll — csak a tudatnak kell utolérnie.

Tatár Annamária – Hipnoterapeuta
Elmah

👉 https://fb.me/e/jaAjWXp2n

04/11/2025

A sors nem véletlenül ismétli a leckéket.
Minden újra megtörténő helyzet egy halk üzenet:
itt még dolgod van, itt még tanulnod kell valamit önmagadról...

04/11/2025

🌪️ A SIKERFÉLELEM FINOM FORMÁI

Sokan azt hiszik, a félelem valami harsány dolog. Remegés, szorongás, menekülés. Pedig a legveszélyesebb félelem elegáns. Mosolyog, magyaráz, és közben csendben lebeszél mindenről, ami a szíved ügye lenne.

Ez a sikerfélelem. Nem ordít, nem támad.
Inkább suttog:
– „Túl korai még.”
– „Túl jó ez, hogy igaz legyen.”
– „Nem akarok nagyképűnek tűnni.”
– „Majd ha minden összeáll, akkor… majd akkor belefogok.”

És így telnek az évek, miközben a lelkedben egyre nő a feszültség. Mert valójában nem a kudarc fáj a legjobban, hanem az, amikor nem engeded meg magadnak a sikert.

🎭 A siker mint veszélyjelzés

Tudod, sok emberben a „siker” nem a szabadsággal, hanem a veszteséggel kapcsolódik össze. Gyerekkorban megtapasztalták, hogy ha ők kiemelkedtek, valaki megsértődött. Ha dicséretet kaptak, mások félrenéztek. Ha jól teljesítettek, valaki kritizálta őket.
És a tudatalatti ilyenkor azonnal programot ír:
„A siker fájdalmat hoz.”
Felnőttként pedig, mikor az élet új lehetőséget kínál, ez a belső „védelmi rendszer” megszólal: „Ne menj oda, ott fájni fog.” És te észre sem veszed, csak elkezdesz fáradtnak lenni, bizonytalannak, túlgondolónak. A tested és az elméd egyszerűen visszahúz a biztonságba.

💡 A siker nem csupán boldogság, hanem felelősség

Sokan a sikerrel együtt láthatóságtól is félnek.
„Mi lesz, ha megítélnek?”
„Mi lesz, ha valaki irigyelni fog?”
„Mi lesz, ha kiderül, hogy mégsem vagyok elég jó?”

A siker nemcsak fényt hoz, hanem láthatóságot is, és ha valaki gyerekkorában a láthatóságért büntetést kapott – kritika, megszégyenítés, elutasítás formájában –
akkor a felnőtt énje mindent meg fog tenni, hogy inkább maradjon biztonságban, a reflektoron kívül.
De itt a csavar: az élet nem büntetni akar, ha láthatóvá válsz. Csak szeretné, ha végre helyet foglalnál a saját színpadodon.

🪞 A sikerfélelem leggyakoribb álruhái

Tökéletességmániás: „Még nem elég jó, majd ha készen van.”
Alázatos mártír: „Mások fontosabbak nálam.”
Kreatív káoszgyáros: mindig történik valami, ami „véletlenül” megakasztja.
Örök tanuló: mindig új képzést kezd, de sosem fejezi be.
Humoros önleértékelő: vicceli a saját erejét, hogy ne tűnjön „túl nagynak”.
Mindenki ismeri valamelyiket. És ha épp most bólogatsz, hogy „úristen, ez én vagyok” – nyugi. Nem baj. Csak felismerés. És a felismerés a gyógyulás első lépése.

🌈 A sikerfélelem mélyén

A legtöbb ember nem is a sikertől fél. Hanem attól, hogy ha sikerül, megváltozik az élete. Mert a siker nemcsak új szintet hoz, hanem új felelősséget, új kapcsolódásokat, új önazonosságot. És ha valaki egész életében egy bizonyos identitásból élt („a csendes”, „a segítő”, „a háttérben maradó”), akkor a siker egyfajta identitásválságot okozhat.
Ezért a tudatalatti inkább visszatart: „Ne változz, mert elveszíted, aki most vagy.”
Csakhogy az élet mindig változni akar. A lélek fejlődése nem visszalépés, hanem kibontakozás. És a siker – a szó legmélyebb értelmében – nem más, mint önmagad engedése.

✨ Egy kérdés, amit érdemes feltenni magadnak

„Mi a legrosszabb, ami történhet, ha tényleg sikerül?”
Nem a „mi lesz, ha elbukom” a kulcs, hanem ez. Mert ha őszintén válaszolsz rá, meglátod, hol fut a félelemprogram. És onnantól kezdve nem fog irányítani. Mert amit tudatosítasz, az már nem tud uralkodni rajtad.

💬 A szemináriumról

Erről a folyamatról fogunk beszélni november 10-én, este 21:00-tól (román idő szerint), az online Zoom szemináriumon. Meg fogod ismerni a saját önszabotáló és sikerfélelmi mintáid gyökerét, és megtanulod, hogyan lehet átírni a félelmet belső erővé. Nem elmélet lesz, hanem felismerés. Nem motivációs beszéd, hanem tükör.
És ha bátor vagy belenézni, valami mélyen megváltozik benned. Mert a siker, amitől félsz, valójában te magad vagy – csak még nem ismerted fel.

Tatár Annamária Hipnoterapeuta
Elmah

👉 https://fb.me/e/jaAjWXp2n

03/11/2025

💣 AZ ÖNSZABOTÁZS LÁTHATATLAN ARCA

Van egy titkos bajtársad.
Nem az, aki megment, hanem az, aki elgáncsol, mielőtt célba érnél.
Nem ellenség, hanem... egy túlgondolkodó, túlvédő, túlaggódó belső testőr.
A neve: önszabotázs.

És persze, ő azt hiszi, hogy jót tesz neked.
Ő az, aki súg a füledbe, amikor végre valami újat próbálnál:
– „Biztos, hogy most van itt az ideje? Talán még nem vagy kész. Talán jövő héten.”
És te, aki már amúgy is fáradt vagy, bólogatsz: „Igaza van. Jövő héten.”
Aztán eltelik öt év.

🎭 Az önszabotázs nem hülye – csak fél

Sokan úgy gondolják, hogy az önszabotázs egy „rossz szokás”.
Pedig valójában egy túlélési stratégia, ami egyszer régen segített neked.

Amikor gyerek voltál, talán megtanultad, hogy ha túl sokat mutatsz magadból, valaki megszid.Ha túl boldog vagy, valaki megsértődik. Ha túl sikeres vagy, valaki eltávolodik. A tudatalatti pedig szépen levonja a következtetést: „A láthatatlanság biztonságosabb.” „A középszer véd a fájdalomtól.” És onnantól kezdve, valahányszor elindulnál előre, a belső testőröd aktiválja a riasztót:
– „Vigyázz, veszély! Túl közel a boldogság!”

💡 A probléma nem az, hogy félsz hanem az, hogy a félelem még mindig irányít, miközben te már felnőtt vagy. Már nem vagy az a kisgyerek, akit meg kellett védeni.
De a rendszer maradt: a tudatalatti „védőprogram” fut a háttérben, mint egy régi antivírus, ami az új fájlokat is vírusnak hiszi.
És így lesz a sikerfélelem a modern kor legelterjedtebb láthatatlan betegsége.
Nem beszélünk róla, mert ciki félni a jótól.
Pedig minden „halogatás”, minden „nem most”, minden „majd ha rendbe jövök” mögött ez a minta fut.

🔍 Hogyan ismered fel magadban?

Ha például:
valami csodás lehetőség közeledik, és te hirtelen belefáradsz,
ha elismerést kapsz, de zavarban vagy, és gyorsan elterelsz,
ha mindig „valami közbejön”, amikor végre haladhatnál,
vagy ha egyszerűen nem tudod megmagyarázni, miért húz vissza valami, amikor már majdnem ott vagy — akkor a háttérben nem balszerencse dolgozik, hanem egy túlélőprogram.
Az önszabotázs nem akar neked rosszat. Csak nem tudja, hogy már biztonságban vagy.

😂 Az önszabotázs kedvenc mondásai:

– „Majd ha kicsit több időm lesz…”
– „Nem most, túl nagy a káosz körülöttem.”
– „Most nem érzem elég stabilnak magam ehhez.”
– „Előbb még rendet rakok a lakásban, a fejemben, a bolygórendszerben…”

És persze a klasszikus:
– „Úgyis késő már elkezdeni.”
Ez a mondat a legnagyobb gyilkos. Nem a lehetőségeidet öli meg, hanem a bátorságod.

🌱 De mi történik, ha mégis továbbmész?

Akkor az önszabotázs először pánikol. Mindent bevet: kifáraszt, elbizonytalanít, hoz egy „véletlen” betegséget vagy drámát. De ha te továbbmész, ha nem állsz meg, akkor… megtörténik valami varázslatos: a túlélőprogram átíródik.
A tudatalatti rájön: „Hoppá, ez nem is veszélyes. Ez jó.” És az, ami korábban blokkolt, most erőforrássá válik. Az önszabotázs ugyanis nem ellenség – csak rosszul programozott hűség.

💬 A szemináriumról

Erről a folyamatról fogok beszélni november 10-én, este 21:00-tól (román idő szerint), az online szemináriumon:
👉 hogyan ismerd fel az önszabotázs mintáidat,
👉 hogyan írd át őket tudatos és tudatalatti szinten,
👉 és hogyan használd fel a félelmeidet erőforrásként.

Nem varázslat, hanem önismeret. De ha mélyen csinálod, varázslatnak fog tűnni.

És igen, ez az esemény nem ingyenes – mert ami értékes, annak energetikai súlya van. De ígérem: amit viszel belőle, az sokkal többet ér, mint amit befizetsz.

🌕 Ha valaha érezted, hogy te vagy az, aki saját maga elé húzza a lábát —
ha meguntad, hogy mindig „majd holnap” – ha szeretnél végre magaddal együttműködni – akkor ott a helyed.

Tatár Annamária Hipnoterapeuta
Elmah

👉 https://fb.me/e/jaAjWXp2n

06/10/2025

🌀 A betegség mint kifogás – amikor a test beszél helyettünk

A betegség sokszor nem csupán fizikai tünet, hanem egy belső párbeszéd elfojtott kiáltása. Amikor nem merünk nemet mondani, amikor nem tudjuk kifejezni, hogy elfáradtunk, amikor nem engedjük meg magunknak a pihenést, a test megteszi helyettünk. A betegség ilyenkor egy „engedély” – egy látható, elfogadott ok arra, hogy visszavonuljunk, megálljunk, vagy ne teljesítsünk elvárásokat.

Ez a kifogás nem tudatos manipuláció, hanem egy mélyen gyökerező túlélési mechanizmus. A tudatalatti úgy működik, mint egy hűséges szolga: ha nem tudjuk kifejezni a szükségleteinket, ő megkeresi a módját, hogy mégis érvényesüljenek – akár egy betegség formájában. Így válik a betegség egyfajta „belső szövetségessé”, aki megvédi az egyént attól, amit túl nehéznek, túl fájdalmasnak vagy túl veszélyesnek érzékel.

A probléma akkor kezdődik, amikor ez a kifogás állandósul. Ha a betegség egyszer már „működött” – például figyelmet kaptunk, elkerültünk egy konfliktust vagy megúsztunk egy döntést –, a tudatalatti megtanulja, hogy ez egy hatékony eszköz. Így alakulhat ki a krónikus betegség mint identitásrész, mint állandó menekülési útvonal.

A test nem hazudik. Őszintén tükrözi azt, amit a tudat elnyom. Ha nem figyelünk a finom jelekre – fáradtság, szorongás, belső feszültség –, akkor ezek sűrűsödnek, és testi szinten jelennek meg. A betegség tehát nem ellenség, hanem egy őszinte tanító, aki addig kopogtat, amíg be nem engedjük.

A kifogásként működő betegség gyakran olyan helyzetekben jelenik meg, amikor nem tudunk vagy nem merünk konfrontálódni. Például: „Nem tudok elmenni, mert fáj a fejem.” „Nem tudok dolgozni, mert begyulladt a torkom.” Ezek a mondatok mögött gyakran mélyebb igazság rejlik: nem akarok elmenni, nem érzem magam biztonságban, nem tudok önazonosan jelen lenni.

Olvasd tovább a blogon 👇

A betegség sokszor nem csupán fizikai tünet, hanem egy belső párbeszéd elfojtott kiáltása. Amikor nem merünk nemet mondani, amikor nem tudjuk kifejezni, hogy elfáradtunk, amikor nem engedjük meg magunknak a pihenést, a test megteszi helyettünk. A be....

06/10/2025

BETELJESÜLÉS ŐSZE🍁🍂
Egyszer elindul az ember a lélekébredés hídján. Ezen az ösvényen különböző állomásokat járunk be. Néha oly kaotikusnak tűni, ám visszanézve mégis oly rendszerezett, és tervszerű képet fest.
Visszafelé nézve már látható, hogyan következett az egyik lépés a másikból, látszik, hogyan bontakozott egy Végtelen Intelligencia, a magasabb tudatosság lélekterve, hogy eljussunk abba a pontba, ahol éppen tartunk.

Ciklusváltásban vagyunk, miközben lassacskán Szaturnusz és Neptunusz is elhagyja majd hosszú időre a Halak jegyét. Zárunk. Zárulnak a régi működések, hogy nyílhasson az új. Ám ez a zárás mélyen egyfajta BETELJESÜLÉS is. A jelenlegi retrográd mozgásokat megélhetjük úgyis, hogy valami hátráltat, valami le akar zárulni, de megélhetjük úgyis, hogy még valami szeretne BETELJESÜLNI.

Vajon mi lehet az az egyéni sorsodban, ami már évek, évtizedek óta vár Rád, hogy beteljesülhessen az életedben?

Szaturnusz a nagy karma bolygó, Michael Arkangyal analógiája, aki a karma arkangyala is többek között. Éppen benne vagyunk az erőterében (szeptember 29. a napja).

Ha így tekintesz az őszre, mint beteljesülés, és nem, mint kötelezően kikényszerített lezárások, talán magasabb minőségben lehetséges egy szívtudatosabb kapcsolódás.

Végsősoron a spirituális hitrendszereink alakulnak át, ahogy az életünkre, önmagunkra és a kapcsolatainkra tekintünk.

Egyszer elindulunk a gyermekkorunk lelki sérüléseinek a gyógyításával, majd kitágulunk a családi felmenőink energiamintáira – de igazán mélyen valójában mi magunk vagyunk a megoldókulcs.

Miért éppen abba a családba születtünk, ahova?

Miért éppen úgy működünk, ahogy?

És közben azelőtt is egyre megnyitjuk szívünk kapuit, miszerint emberi életünk tükröződése egy mélyebb igazságnak… Önmagunk vagyunk a kulcs a válaszokhoz. Transzcendens lények vagyunk, előző/párhuzamos életeink tükröződnek be emberi életünkbe, és azért vagyunk itt, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, mint magasabb tudatosságú létezőhöz. Csillagvándorok vagyunk mindannyian. Őseink tudták, őseink még emlékeztek. Magasabb dimenziók csillagenergiáit hordozzuk magunkban, és a végső feloldódás a transzcendens létezésben rejlik. Amikor megértjük, nem az emberi sorsunk szövi létünk szövetét, hanem magasabb dimenziók csillagvilágai szövik emberi sorsunk fonalát…

V. Orsolya