05/07/2022
Egy nagyon fontos írás a csecsemők hason altatasarol! 👼
És igen, akkor sem jó hason altatni, ha van légzés figyelő.
Fogadjátok szeretettel Tímea Bira gyógypedagógus-logopédus inpp és dszit terapeuta tagunk írását a Moro reflexről és annak kapcsolatáról az altatási móddal.
Köszi Timi az informatív anyagért - nagyon fontos témát jár körül!
A SIDS kapcsán általában felmerül a hason altatás kérdése. A hason altatás mellett gyakori érv, hogy így nem ébreszti fel saját magát a baba egy hirtelen mozdulattal, rándulással. De mi is ez a hirtelen mozdulat, illetve tényleg baj-e, ha felébreszti magát?
A rövid válasz erre, hogy nem baj, sőt szükséges, hogy ez a jelenség, a Moro reflex felébressze.
Hosszabban kifejtve kicsit messzebbről kezdjük: magzati korban kialakul jónéhány úgynevezett primitív reflex, melyek a megszületést is segítik, valamint különböző funkciókat készítenek elő, melyek közül néhány létfontosságú.
A Moro reflex az egyik legelemibb primitív reflex, bármilyen erősebb inger kiválthatja (auditív, vizuális, taktilis-kinesztetikus, vesztibuláris). Erre a baba kvázi megijed, és egy teljes testi izomfeszüléssel reagál, a nyugalmi helyzetben fiziológiásan flexiós tartást felvevő végtagok kitárulnak, a baba feje is hátramozdul, történik egy belégzés, a vegetatív idegrendszer szimpatikus reakciói elindulnak, készenléti állapotba kerül a szervezet. Majd az izomzat elernyed, visszakerül a flexiós tartásba, ami maga a megkapaszkodás, a baba kilélegzi a levegőt, visszaáll nyugalmi helyzetbe, és a paraszimpatikus idegrendszer is aktiválódik.
Ez a reflex azért különösen fontos az embernél, mivel az állatokhoz viszonyítva sokkal kiszolgáltatottabb és magatehetetlenebb megszületésekor, mert a nagyméretű agykoponyáért, a megannyi humán neoformációért cserébe a leginkább fejletlenül születik meg (és ehhez még hozzájön a felegyenesedett járás miatt keskenyebb anyai medencecsont). Így az újszülött, illetve mozogni még kevésbé képes csecsemők saját túlélésüket biztosítják ezzel a reflexszel egyrészt megszületést követően az első levegővételnél segíti a cardiorespiratórikus adaptációt. Másrészt ezt követően akkor, amikor épp nincs senkinél a baba, akihez adaptálódhatna, hanem le van téve. (A baba a gondozó légzéséhez és szívveréséhez igazítja a sajátját.) A baba megszületésekor mit sem tud a modern világról, az ő ösztönös viselkedése a túlélést szolgálja, még nem tud távolságokban és időben gondolkodni, csak az itt és most létezik számára és a gondozója jelent neki biztonságot. Emellett az idegrendszere is fejletlen még a felnőttekhez vagy akár egy pár évvel idősebb gyerekhez mérve, emiatt sokkal gyakrabban igényli az alvást, de kevésbé hosszú, egybefüggő időszakokban, magyarán rövidebbek az alvásciklusai, és kevésbé mélyek. A gyakori ébredések emellett a gyakori szopást is szolgálják a gyakori ébredések, tekintettel arra, milyen aprócska még ilyenkor a gyomruk. Ehhez a gyakori ébredéshez hozzásegíti őt az első időszakban a Moro reflex kiváltódása. Ez a reflex igen hatékonyan támogatja tehát a baba túlélését, viszont csak háton aktiválódik, hason a fekvőfelület blokkolja, így a reflex nem tudja betölteni funkcióját, a baba nem/nem feltétlenül ébred meg időben. Ez mind a keringés és légzés szabályzása miatt fontos, valamint a megfelelő, gyakori táplálék- és folyadékfelvételben is. A direkt blokkolt Moro reflex létrehozhatja az úgynevezett lefagyási reakciót, amikor mintegy hibernálja magát a baba arra az időszakra, amíg magára van hagyva. Ha ez gyakran fordul elő, abban az esetben a Moro reflex nem gátlódik le tartósan és teljes körűen, amikorra el kellene tűnnie, így a későbbi viselkedésszabályozásra valamint a vegetatív idegrendszer optimális működésére is kihatással lehet.
A Moro reflex időszaka persze átmenet, a reflex gátlás alá helyeződik kb 2-4 hónapos korra. Kb ekkortájt kezd a baba mozgásfejlődésben is illeszkedni ehhez, megtanul hasra fordulni önállóan, majd hamarosan képes lesz vissza is fordulni a hátára.
A hason alvás problémája két módon hidalható át, de mindegyik testkontaktust jelent a szülővel, az egyik a hordozás (akár elöl, akár háton), a másik a szülő mellkasán való alvás. Ilyenkor ugyanis a Moro reflex kiváltódásakor visszajelzést kap a szülőtől a szívverése és a légzése által, így ahhoz tudja igazítani saját reakcióját és visszakerül a paraszimpatikus idegrendszer aktív állapotba, a baba pedig nyugalmi helyzetbe.
Sajnos a mai, modern társadalomban, ahol nincsenek kisközösségek, az édesanyák teljesen magukra maradnak a gyermekgondozás és a háztartás minden gondjával (hosszasan lehetne ezt a témakört taglalni, ami itt most nem célom), gyakran kimerültek, emiatt viszont nagyon nehéz lehet, hogy a szendergő kisbaba letehetetlen, vagy hamar megébred és az édesanyának nincs vagy alig marad ideje bármi mást, vagy néha akár a legalapvetőbb tevékenységeket elvégezni.
Forrás: Evolúciós nevelés és családi együttalvás csoport 🌸🌼🌺
Kép: Pixabay