Halász Júlia pszichológus

01/12/2025

06/11/2025

Bizalommal ajánlom kollégám, Keleti András könyvét, melynek szerkesztésében és utómunkájában segíthettem szakmai észrevételeimmel.

A könyv segít megérteni, hogyan működik a túlgondolás, az ehhez szorosan kapcsolódó szorongás és állandó aggodalom. Valódi történeteken és gyakorlati eszközökön keresztül mutatja meg, hogyan csillapítható a lelki zaj, miként lehet határokat húzni és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

Download the free Kindle app and start reading Kindle books instantly on your smartphone, tablet, or computer - no Kindle device required.

04/11/2025

🩵 Pszichés támogatást nyújt és a megküzdési stratégiák fejlesztését segíti az az program, amelyet 2026 januárjától tervezünk elindítani Csíkszeredában, fiatal onkológusokkal, dr. Balázs Boglárkával és dr. Miklós Adéllal együttműködve, a Lélek-Műhelyben.

🌿 Az ingyenes elsősorban térségünkben élő, onkológiai betegségben szenvedőknek szól majd, önsegítő csoportban való részvételt, valamint egyéni pszichológiai tanácsadást biztosítva a hozzánk forduló betegeknek.

💬 Miért fontos a csoport?

🩵 Az összejöveteleken lehetőség nyílik a csoporttagok pozitív megküzdési stratégiáinak modellezésére.
🩵 A beszélgetések elősegíthetik az önhatékonyság, a magasabb önértékelés és a kontrollérzet kialakulását, erősíthetik a bizalmat és a reményt.
🩵 A tagok érzelmi támogatást nyújthatnak egymásnak, megosztva a hasonlóan megélt félelmeket és tapasztalatokat.
🩵 Növeli az egyes betegek egyéni erőforrásait, csökkenti a szorongást, hozzájárul a megküzdési stratégiák bővítéséhez, a rehabilitáció támogatásához, és a társas támogatás érzetének fokozásához.

💗 Ne maradjon senki egyedül a betegséggel. Ezért hozzuk létre a Támaszkodót. 🙏

📢 Oszd meg a lehetőséget másokkal is és kövesd az oldalunkat, mert a közeljövőben érkezünk a részletekkel!

01/11/2025

A hétköznapokban is érdemes időnként elgondolkodnunk az elmúláson. Legfőképp azért, hogy megtaláljuk a választ a kérdésre:
„Hogyan éljek, hogy a halál pillanatában elégedett lehessek?”
Mit tegyek ma, holnap, a héten, hogy „ne hagyjak a halálnak csak egy kiégett várat”? – ahogy Zorba, a görög mondta.
Elengedjük mindazt, ami elmúlt – és közben megőrizzük mindazt, ami lényeges. Sokan érzik, hogy ilyenkor vékonyabb a határ a világok között — mintha a lelkünk könnyebben kapcsolódna azokhoz, akik már nincsenek velünk. A gyertya lángja erre emlékeztet: a tűz, ami hosszabb életű mindannyiunknál. Akire emlékezünk, az velünk él. A kapcsolódás nem szűnik meg — csak más formát ölt. Gyújtsunk ma este egy gyertyát és engedjük, hogy a fénye ne csak a múltba világítson, hanem befelé is.

Domján Áron

14/10/2025

Hipnózisról, tévhitekről, a hipnoterápia lehetőségeiről beszélgettünk

Sok módszerrel próbálkozik az ember, hogy elméje béklyóitól megszabaduljon. Eljár meditálni, jógázni, terápiába, csendben marad, intenzív sporttevékenységbe ...

31/08/2025

Könyvajánló

10/07/2025

Terápiákban gyakran dolgozunk kellemetlen, negatív töltetű érzésekkel vagy érzelmi élményekkel, tapasztalatokkal.
A rossz érzések is jó okkal születnek, ezek az érzelmi skála részei és teljesen természetesek. Nem jelentik automatikusan azt, hogy valakinek rejtett traumája van, nem kell őket azonnal "meggyógyítani", javítani, megváltoztatni. Ehelyett jó nekik teret adni, elfogadni és olyan kérdéseket feltenni, mint: mit üzen nekem ez az érzés, mire hívja fel a figyelmem, milyen cselekvésre sarkall?

24/04/2025

" A terápiás munkámat úgy értékelem, mint egy önmagammal való mélyebb kapcsolódást. Segített abban, hogy jobban értsem, honnan jövök, mit érzek és hogyan reagálok bizonyos helyzetekre. Nem mindig könnyű, de amikor sikerül felismerni mintákat vagy megélni egy-egy áttörést, az nagyon megerősítő. Jobban kezelem az érzelmeimet és egyre inkább képes vagyok megfogalmazni a saját igényeimet. Fontos felismerés volt, hogy nem kell mindig megfelelnem mások elvárásainak – elég, ha összhangban vagyok önmagammal. A belső párbeszédem is sokkal támogatóbb lett, kevésbé vagyok bántó vagy kritikus önmagammal szemben. A legnehezebb az volt, amikor rá kellett néznem azokra a mintákra és viselkedésekre, amelyeket hosszú ideig természetesnek hittem, pedig valójában korlátoztak vagy fájdalmat okoztak. Nehéz volt beismerni, hogy sokszor én magam tartottam fenn ezeket – akár félelemből, akár megszokásból vagy kényelemből. Szembenéztem a saját sebezhetőségemmel és elfogadtam, hogy nem tudok mindig mindent kontrollálni; ez felszabadító volt. Ezek aprónak tűnő, de valójában óriási lépések számomra."

A visszajelzések minden esetben anonim módon, klienseim beleegyezésével kerülnek megosztásra.