20/11/2025
Ezt meg kellett osztanom! Olyan sok nővel foglalkozom, akinek pont a "jó kislány" szerep levetkőzése nem megy! És olyan sok gondot okoz ez az életükben!
De ez is tanulható, fejleszthető 😊
Fordulj hozzám bizalommal, akár online, a saját otthonod kényelméből is beszélhetsz ✌️🙂.
Harmónia tanácsadó Rimaszombat
Mgr.Csank Gál Gabriella
0905/571999
Miért rossz, ha a lány „jó kislány”?
A legborzasztóbb, amit a szülők tehetnek a lányukkal, ha „jó kislánnyá” nevelik. Nem tisztességesnek, okosnak vagy felelősségteljesnek – hanem „jónak”. A „jóság” itt azt jelenti: mások véleményétől való függést, a félelmet, hogy nehogy megbántson akár egyetlen hitvány alakot is, a kényszert, hogy minden kis gombócban a szépet keresse. Jó – értsd: kényelmes – lánynak lenni súlyos teher, amelyet sokan egész életükben nem tudnak letenni.
A jó kislányokat nagyon kedvelik a felnőttek: az óvónők, a szülők, az alsós tanítók. Ha azt mondják a jó kislánynak, hogy egye meg a levest vagy a kását az utolsó kanálig, ő lenyeli, akár öklendezve is, csak hogy ne bántsa meg a felnőtteket. Aztán felnőttként nem érti, honnan a túlsúly és a szokás, hogy többet eszik, mint amennyire a teste vágyik. Hát honnan is értené? Nem tanították meg rá, hogy a saját testére figyeljen; arra nevelték, hogy az óvónő szemébe nézzen: jóllaktam már, vagy még nem?
A jó kislány nem szól vissza a felnőtteknek. Nem beszél velük nyersen, de még egyenrangúan sem: csak mosolyog, bólogat, engedelmeskedik. Aztán amikor tizennégy-tizenöt évesen egy felnőtt férfi kéjes vigyorral közel hajol hozzá, a lány még válaszolni sem tud – hiszen nincs hozzá eszköze. Így rettegve tűr, és még sokszor fog tűrni ott is, ahol határozottan és hangosan kellene rászólni: „Vedd le rólam a kezed – azonnal!”
A jó kislány csupa jelest akar. A négyes is tragédia számára. Az évek során annyira hozzászokik ahhoz, hogy mások értékeléséhez igazodjon, hogy később is rettegő várakozásban él: vajon hogyan minősítenek? Mit mondanak rólam? Mindenki jónak tart? A lány továbbra is ötösöket akar kapni a világtól, mint az iskolában. De a felnőttek világa más: fukar a dicsérettel és bőkezű a pofonokkal. A lány szenved, és nyugtatóhoz nyúl – ha nem valami erősebbhez.
A jó kislány igyekszik mindenkinek kényelmes lenni, kényelmesebb, mint egy régi házi papucs. Kedveskedik, gondoskodik, feláldozza magát. Csakhogy ezeket az áldozatokat sokszor nemhogy nem becsülik, hanem a gyengeség jeleként értelmezik. És szégyenérzet nélkül kihasználják. Hány jólelkű, áldozatkész lány talál magának férjnek semmittevőt, naplopót vagy élősködőt! Akik aztán gondolkodás nélkül rájuk telepednek, sőt még ostorral is nógatják őket.
A jó kislányt a tűrésre szoktatják. Arra, hogy ne zavarja a felnőtteket „jelentéktelen” bajaival. Türelemmel várjon, míg rá figyel valaki. Annyira hozzászokik a tűréshez, hogy az lesz a második természete: szenvedést keres ott is, ahol nincs. Még egy új kanapét sem tud venni évekig, észre sem veszi, hogyan sajog a háta és a nyaka a rossz fekvőhelytől. Megszokta a szenvedést, mintha kötelesség volna.
Jó gyereket nevelni rendkívül kényelmes a felnőtteknek. A jó gyerekek, akár a virágok a párkányon, szépen díszlenek, örömet okoznak. Csakhogy az élethez „jónak” lenni sajnos nagyon rossz. A „jóságtól” később hosszú, fáradságos munkával kell megszabadulni. Sokkal jobb hát, ha a gyerekek nem lesznek túl kényelmesek. Legyenek inkább bátrak, önmagukért kiállók, ismerjék vágyaikat, szükségleteiket és határaikat. Tanulják meg magukat értékelni, ne a tanító szemébe kapaszkodva keressék a visszajelzést. Legyenek, ha kell, nyersek és határozottak. Ne legyenek „jók”. Legyenek boldogok.
