27/10/2025
TABU-betegség?
🌷A mai napig túl sok olyan betegség, állapot van, ami tabunak számít. Amiről nem lehet beszélni, mert a másik(!) emberben esetlegesen rossz érzést kelthet.
Ilyen például a daganatos megbetegedés is. Eleve hiányosak az emberek ismerete, és ráadásul rengeteg tévhit, butaság és ítélkezés övezi ezt a területet (is...).
🌷Például nem ártana látni és belátni, hogy áldozathibáztatásra van a legkevésbé szüksége annak, akinek épp ezzel a betegséggel, állapottal van dolga.
Fura ez.
Ha valaki megfázik, adunk neki C-vitamint, esetleg gyógyszert, hagyjuk pihenni. Nem azzal kezdjük, hogy azért van, mert ő a hibás, hisz ha felvett volna kabátot, nem lenne beteg.
Ha valaki megbotlik a lépcsőn felfelé, kap esetleg (jobb esetben) kineziotape-et, kezelést, és nem vonjuk kérdőre: bizony, ha járt volna edzeni, fejlesztette volna a koordinációs képességét, nem lenne ez!
Pedig - valójában, ha megfázom, én voltam felelőtlen, és a koordinációs képességeim, illetve az erőm fejlesztése segített volna, hogy ne essek "fel" a lépcsőn. 🤷♀️
🌷Mégis. Ha valakit daganattal diagnosztizálnak, előbb jönnek a kérdések, a hibáztatás, a kritika és a vélemények. Mert nem dolgoztad ki a traumáid. Mert nem sportolsz. Mert nem meditálsz. Mert, ugye, nem eszel tisztán(?). És hasonlók.
A kérdező vajon ezekben mind csillagos ötös? Illetve miből feltételezi vajon ezeket?
És jönnek a vélemények. Menj kemora, ne menj kemora. Menj sugárra, ne menj sugárra. Stb.
🌷És aztán, akiknek meg tanácsra, segítségre lenne szüksége, már kérdezni sem mernek. Senkitől.
🌷Az elmúlt hónapokban sokan írtak rám, akik hasonló folyamaton mennek keresztül, mint én, vagy épp előtte állnak. És sokszor szabadkoznak, hogy kérdezhetnek-e.
IGEN. Kérdezzetek.
Bár minden eset más, mert a melldaganatnak sok fajtája, variációja van, mégis nagyon sokat számít(hat), ha lehet valakitől - bárkitől kérdezni.
🌷A melldaganatoknak csak nagyon kis százaléka (2-3% csupán) genetikai eredetű, vagyis örökletes.
Lehet ugyan családi halmozódás, de ezek - ha nem genetikai eredetűek -, nem függnek össze egymással.
🌷Formailag több mint 18 altípusról (ritka daganatokkal együtt) beszélhetünk, de a mindennapi onkológiai gyakorlatban az adott daganatot négy biológiai altípus valamelyikébe (Luminalis A, Luminalis B, HER2-pozitív, Tripla-negatív) sorolják a kezelési terv kialakításához.
🌷Azt, hogy mi a kezelés menete, az onkoteam fogja meghatározni. Az onkoteamben van onkológus, sebész, sugárterápiás szakorvos, patológus, onko-pszichológus, lehet radiológus, onkogenetikus, és sok esetben fizioterapeuta is.
Az onkoteam javaslata alapján a páciens pedig dönt. Szerintem ez a legfontosabb. A DÖNTÉS, hogy kinek mi vállalható be, nem szabad, hogy mások ilyen-olyan véleménye alapján szülessen meg!
🌷Pláne, hogy nem mindig egyszerű meghozni egy-egy döntést. Sőt, néha nagyon nem... De ha valaki, mint páciens, meghozta a döntését, mert tudja/érzi, hogy számára az az út lesz jó - tartsuk tiszteletben. Akkor is, ha ez KÍVÜLÁLLÓKÉNT nem tetszik.
🌷Soha nem tudhatod kívülállóként, hogy az, aki benne van ebben a folyamatban, mit érez, mi a jó a számára. Sőt, mondok durvábbat. Valójában még azt sem tudhatod, te hogy döntenél, ha hasonló helyzetben lennél! Azt akkor tudod csak, amikor ott vagy benne a kellős közepében.
🌷Ne minősítsd a döntéseit! Ne mondj olyanokat, hogy a kemoterápia méreg! Igen, az. De van, hogy ez kell ahhoz, hogy tovább lehessen menni az úton. Van, hogy ez a kisebb rossz.
A mastectomia (teljes mell-eltávolítás) NEM csonkítás! Borzalmas, amikor valaki ilyet mond. Hidd el, nem könnyű meghozni egy ilyen döntést. Még akkor sem, ha sok esetben van lehetőség rekonstrukcióra.
Nem attól lesz valaki NŐ, hogy mekkora melle van - vagy van-e egyáltalán. ;)
🌷És lehet jól lenni.
Lehet jól lenni (nyilván a körülményekhez képest) a kemo alatt, lehet jól lenni kopaszon, több műtét után is, vagy eltávolított mellel/mellekkel is.
Lehet jól lenni, lehet jól megélni ezt a folyamatot is, még akkor is, ha sokszor olyan mélységeket, fájdalmat és poklot él meg az ember, amit csak azok értenek, akik átélték.
Lehet jól lenni, lehet mozogni, sőt kell is. Lehet belőle tanulni, épülni, mert igen, van, lehet oka, amiért ezt a feladatot megkaptuk.
De ha baj van, ne a hibáztatás legyen az első. Ha baj van, a gyógyulásra kell fókuszálni, a testre, mert ott jelent meg a baj. És aztán (illetve ezzel párhuzamosan) jöhet minden más is.
🌷Ne véleményezz! Főleg ne ítélkezz! Támogass, legyél mellette!
🌷Ha daganattal diagnosztizáltak, tudd, hogy semmiért nem kell szégyenkezned. Tudd, hogy nem kell parókát hordanod, ha te nem akarsz - csak azért, hogy másoknak ne legyen rossz érzés?! Kit érdekel? Tudd, hogy a saját döntéseid, érzéseid kövesd. Válassz magad mellé olyan embereket, akikben megbízol, akik tiszteletben tartanak és valóban melletted, mögötted állnak, mint egy biztonsági háló.
🌷És most így a végére: valójában nem is erről akartam írni. 😅 Hanem a mozgás és a fasciakezelések fontosságáról a melldaganat gyógyulásában, rehabilitációjában.
De erről majd a következő bejegyzésben. 🙏
🌷Köszönöm, hogy elolvastad. És köszönöm, ha megosztod.
Szeretettel,
Anikó 🩷
kép: pinterest